Csend van. Papus szunyókál, gyerekek kimentek a játszótérre. Most még a tévé halk duruzsolása sem zavar /nem is hallom, csak érzékelem... nagyon tudok ám! :o)))/
Ülök a gépnél, olvasok blogokat, képeket bambulok, hol sírok, hol nevetek, inkább nevetek, még ha folynak is közben azok a fránya könnyek. Nagyon finomságos percek ezek, jólesik a semmittevés, na!
Reggel nagy vigyorral indult a nap.
Tegnap jól kitárgyaltuk a fiúkat... mi, nők... nem locsolkodnak, hogyan fogja ezt a két fiúcska majd megtanulni, Zsebi már abban a korban van, hogy mutatni kéne neki, példát... jól kitárgyaltuk őket! :o)))))
Ma reggel aztán kaptunk. Ilcsi egy lavór vizet a konyhában, én pedig Zsebitől leheletnyi parfümöt a torzonborz fejemre. Dokumentálva vagyon az első Anya-Nagyi locsolás, de ígéret született, ezt soha, sehol, senkinek!... csak mi! :o)))))))
A tegnapról viszont mutatok képeket. Gyönyörű volt. Mint mindig.
 |
| Imádtam már az előkészületeket is! :o))) |
 |
| szépségem |
 |
| Fészek mustra |
 |
| A legkisebb is ott volt köztük. Kicsit másképp... :o)))) |
 |
| Unokatesók |
 |
| Olyan jó nézni őket |
 |
| Anya, én is kapok? |
 |
| Zsebi csokoládé tortát evett. :o)))) |
Azt is megbeszéltük, hogy jövő hétvégén együtt leszünk ugyanitt, mindannyian. Az élet szép.
Őszintén /remélem/kívánom Nektek is a szép ünnepet! :o)))
