Add tovább, kérlek!

Kedves ismeretlen és ismerős Olvasóim!


Itt is megpróbálom, mert sosem lehet tudni... 

Nehéz helyzetben lévő, két kisgyerekes családnak keresek mosógépet. Ha van valakinek sufniban, padláson, pincében, már nem használatos, de még használható mosógép, és nincs a környezetében, akinek odaadhatná, kérlek szóljatok. Sajnos venni nem tudunk nekik mi sem, de hátha van valakinek olyan, amit oda tudna adni ajándékba! 

(Ha lehet Budapest, és Szigetszentmiklós környékéről, mert ebben a régióban tudunk besegíteni a szállításban.)


Nagyon köszönöm, hogy meghallgattatok.

Az új családtag

Sűrű két nap van mögöttem, és ugyanilyenek előttem (de az csak munka lesz, szóra sem érdemes).

A rossz hír, hogy Sáráéknál Rudi kutya váratlanul átköltözött az örök vadászmezőkre.

A család (Maya kivételével, mert ő még nem nagyon érti, mi történt) vigasztalhatatlan volt, rendkívül megviselte őket Rudi halála. A szülők még csak-csak tartották magukat, de Sára sokat sírdogált utána. Hiszen reggel még ott volt, mire hazajött a suliból, nem találta sehol. Pepe kutya, aki Rudi előtt volt Napsugárlány jó barátja  hosszas betegség után ment el.
Szóval nagy volt a gyász, tenni kellett valamit. SáraAnya fogadkozott, menhelyről lesz kutya. Blanca is onnan érkezett.

SáraNagyival mentünk ki tegnap délelőtt, és jóóól megbeszéltük, hogy BIZTOS nincs még másik kutya Rudi helyett, hiszen még csak három napja...

A lakásba belépve rácsba ütköztünk, s a rácson túl ott volt RJ kezében az új családtag (És most a japán nyelv tudói fogják be a szemüket és a fülüket, mert szörnyű kiejtéssel fogom mondani!), Kürá. Ami japánul azt jelenti fekete, és nem így írják, de így mondják. Merthogy fekete a szentem, némi halovány, barnás csíkozással, ami alig-alig észrevehető. Per pillanat legalábbis.

 Levegő után kapkodtunk. Hogyan?... Honnan?... Mikor?... Ilyen hamar?...
Ezer kérdés  zsongott bennünk, miközben az apró jövevényt vizslattuk a szemünkkel. Kiderült, hogy előző este hozták haza, tenyésztőtől,  friss lakója még a háznak. A lányok (és szüleik) legnagyobb örömére.

Nagyon pindurka (7 hetes), elfér az asztal alatt...

Fényképezni baromi nehéz, mert, amikor alszik, a kosárban van, és alig-alig lehet észrevenni. Hasonul a színe a pokrócéval. Ha meg ébren van, kolbászol össze-vissza a lakásban, nem áll le egy fotó idejére sem. :o)))

De nem sokáig tart ez a baba-méret. Ők a szülei...

(Ez a fotó a tenyésztőtől van, innen.)

 Szép napok várnak ránk, nnnna! :o)))))))

... mert a nevetés tényleg a legjobb gyógymód... Mindenre.

Nem a legjobbak közé tartozik a mai napom. Már a reggeli indulás... méghogy az  indulás!?! Már az ébredés rosszul kezdődött. Úúúútálok arra ébredni, hogy recseg az a fránya zajláda. Azt meg méééég jobban úúútálom, ha politikusok fröcsögnek benne egymásra. De a legeslegjobban úúútálom, ha Papus meg morog, mert nem ért egyet a /tévében/ előtte szólóval!

Ráadásként tegnap elfelejtettem tejet hozni a kakaóhoz, kávéhoz, első utam a sarki kisközértbe kellett, hogy vezessen. Hiába volt a zuhany, alig találtam oda. Pfffff!!!! Hogy lehet kávé nélkül kilépni az utcára????!!!

Aztán, már munka közben, kiderült, hogy Gergő most sem feküdt be a kórházba. Nem tudni miért... nem tudni hol van... megint nem tudok róla semmit.

Valahogy vettem ezeket az akadályokat, de egy morgós, vén boszorkány egész nap azt rikácsolta/hajtogatta valahol belül, hogy "sz@rezanap...sz@rezanap...sz@rezanap...sz@rezanap..."


Volt már fél nyolc, mire hazaértem. Kipakolás, vacsora, aztán leültem a gép elé.

És mintha elfújták volna minden rossz kedvemet. Mert ilyenekbe botlottam a facebookon. A fordítás sem kutya, de a hozzászólások!!!! Hát, na!!! Vinnyogva, sírva röhögtem... nem tudom szebben írni.

Aztán még ezt is találtam:

A nagyis mondat, az mindent visz nálam! :o)))))


Most még nézegetem egy kicsit Zsebi fotóit, videóit, aztán elmegyek aludni. :o)))

Khmmm...

Azért ezt MUSZÁJ elkészítenem karácsonyra! De tényleg csak ezt, na!

Hiszen megígértem, hogy nem költök bonbonokra... :o)))

???

Csak azt szeretném halkan , de tényleg csak nagyon halkan megkérdezni, hogy, ha "odaszerkesztek" valakit a saját bloglistába, akkor azt méééér nem mutatja a rendszer? Értem én, hogy azonnal nem, nadee másnap senem???  Nemáááá!!!!

/Újra/Tervezés

Ma, munkába menet elgondoltam, mi mindent szeretnék elvégezni karácsonyig. Mire lesz pénz, idő. Végiggondoltam, hány hétvégére vállaltam munkát az elkövetkezendő alig-két hónapban, és rájöttem, megint szűkre szabtam a készülődésre fordítható órák számát. Tudom én, hogy a mondás szerint arra van időnk, amit MEG AKARUNK TENNI, de pillanatnyilag még azt sem látom, hogyan lesz a karácsonyi süteményekhez megtörve/megpucolva a dió. Ahhoz itthon kéne lennem. Vagy valami ilyesmi... Sajnálatos módon azzal a születési rendellenességgel jöttem a világra, hogy nem vagyok képes  a táv-diótörésre.

Gyűjtöm az ötleteket, hozzávalókat a Mikulás, és karácsonyi ajándékokhoz, sok-sok remek dologgal kényeztet az internet. Gyönyörű, régi képkereteket kaptam mostanában innen is, onnan is, ezek meghatározó alapjai lesznek az idei év ajándékainak. Kell még befőttesüveg, víz, és egy-két boltban vett apróság is.

Sütemény is lesz szokásosan az ajándékok között, bár azt még nem döntöttem el, miket készítek ebben az évben. Puszedli, mézeskalács biztosan lesz, azt már  jövő hét végén megcsinálom, eláll karácsonyig.
Azt hiszem, a bonbonokról most lemondok, mert a jó minőségű alapanyag sokba kerül. A hozzávalókból csak a likőrös meggy van meg, mert azt kaptam egy ismerős nénitől. Szóval ezt asszem kihagyom.

Nagyban befolyásolja az ünnepi készülődésünket, hogyan alakul a fűtés-szerelés, mikorra tudnak Zsebiék végre átköltözni. Nekünk IGAZÁN az lenne a legszebb ajándék, ha együtt lehetnénk már Szentestére.


Ti mivel készültök az ünnepre?

Készen vesztek majd ajándékot, sk. készítitek?

Vagy még el sem kezdtétek a készülődést?


Ha van kedvetek, meséljetek az Ti adventi napjaitokról...


Más...


Voltunk tegnap Zsebi-Ilcsi-Bélus látogatóba. Mert súúúlyos elvonásban szenvedtünk már mindketten. :o))))


Ilcsi issstenifinom kenyeret sütött! Naggyon ügyes ez a lány!

Zsebi is nagyon szerette.

Egy percig nem tud nyugodtan ülni ez a kis Töpörtymanó. MUSZÁJ MINDIG VALAMIT FÖLFEDEZNI! Például a Nagyi táskáját... 

... meg mindenféle mást... :o)))))

Még evés közben is tornázik.

A "hányós tál"

Ma Sáráéknál dolgoztam.
Váratlanul úgy alakult, hogy vendégségbe hívták őket barátok. SáraAnya úgy döntött édességgel járul hozzá a vacsorához.
- Gyorsan mondjon valaki sütireceptet, ami öt perc alatt készen van! - hangzott el a fölszólítás.
Véletlenül volt a táskámban (!) egy recept, aminek a tésztája gyorsan/könnyen elkészíthető, és kitűnő édesség lekvárral megkenve.
 SáraNagyi vállalta a sütést, kérte a hozzávalókat, eszközöket.
- Kellene még egy tál. - mondta.
- Az nincs. - jött a válasz Sára Anyától.
- De vaaaan Anyaaa! - sietett gyorsan a segítségünkre Sára - Ott a hányós tál! :o))))


Maya ébredése után kezdtek készülődni/öltözködni a baráti vacsorához. Maya-torpedó berobogott a fürdőszobába, és közölte a családdal : - Medünk enni!

Sírtunk a röhögéstől...