natimama blogja

2012. december 8., szombat

Zsebi-videó :o)))

Az egyik videót egyszerűen nem akarja föltölteni a you tube. És ide sem fogadja a rendszer. Viszont az indavideóra sikerült fölraknom.

A facebookon is sikerült így megmutatnom a családnak.

Vajon Ti látjátok-e így?

Majd mondjátok...

2012. december 7., péntek

Pici

Ma délelőtt szánkóztunk kicsit Mayával a kertben.

- Egyedül szoktál lecsúszni a szánkóval?- kérdeztem tőle.
- Neeeeem. Mama sedít. Én méd pici vadok.

Megzabáltam.

Egy kis Maya-"történelem"...

Két napos

Maya sapiban

Négy hónapos

Maya és Blanca

Babák... :o))))

Sapis gyerek

Úszni jóóóó!

Maya dobol

Kalapos hölgy

... és ma, 2012. december 7-én.

2012. december 6., csütörtök

Mikulás... vagy valami olyasmi. :o))))

Úgy alakult, hogy nálunk ma érkezett a Mikulás Zsebihez.
Még nem volt igazi Mikulás ünneplés... még csak Anya, meg Apa, meg Nagyiék adták oda teljesen anyásapásnagyis ruhában Zsebinek az ajándékot.
Nem halmoztuk el tárgyakkal, édességgel. Mintha összebeszéltünk volna, idén még nem kapott csoki-mikulást/krampuszt/mittoménmit. Bár Papusom nagyon apellált ellene. Szerinte minden gyereknek JÁR a csoki-mikulás. Amúgy szerintem is, de elég belőle egy, és Zsebi ráér megkapni ezt mondjuk majd jövőre. Vagy, amikor a szülei úgy látják jónak.
Szóval a mai nap...
Én érkeztem elsőnek. Már ébren találtam a Kiscsikót, éppen enni készültek Anyával. Gyorsan csatlakoztam, együtt ebédeltünk.

Kaja után bementünk játszani a szobába. Ültünk a földön egymás mellett, köztünk a Zsebgyerek, Ilcsi kezében az asztali-naptár, és dumáltuk, hogyan lesz a karácsony, hogyan lesznek a munkanap-átrendezések. Töpörtyke hallgatott egy darabig, nézte mit csinálunk a feje fölött, aztán elkezdte ő is magyarázni, és mutogatott a naptárban a kis tömpszli ujjaival. Mint a nagyok. Gajdolt a maga baba-nyelvén, hallani kéne, leírhatatlanul aranyos, ahogy mondja a magáét.

Labdáztunk is. Kértem a labdát, és ODANYÚJTOTTA. Aztán gurította is. Sikongva örült, amikor megkapta. Nagyon szeret a labdával játszani. Van kedvence is a sok közül: a katica-pöttyös. :o)))))

Mikor végre hazaért Apa, és Nagyapó is, elérkezett a Mikulás ideje. :o)))

Először a szülők mesekönyvét kapta meg, azután a mi ajándékainkat. Egy pár kesztyűt (ezt Ilcsi kérte), és egy rakosgatós, fakarika-macit. Szép színes, és hihetetlenül tetszett a mi Kiscsikónknak. Hosszú-hosszú ideig pakolta (miután Apa megmutatta neki, hogyan is kell), forgatta, gurigázott vele, és nagyon örült, amikor sikerült egymásba raknia a karikákat. Megbűvölten néztük, mennyire leköti ez a játék.

Úúúgydeúúgy lehet már vele játszani, utánoz szinte mindent, formálja a kis szájával a szavakat. Persze leginkább még Zsebibaba-nyelven hablatyol, meg kell zabálni, ahogy mondja, teszi, csinálja a dolgokat!

Időnként annyira elfoglalt, meg a kezei is tele vannak soksoksok fontos megismerni-valóval, hogy elfelejt fogódzkodni. Aztán eszébe jut, hogy hoppá! még nem is tudok kapaszkodás nélkül állni, és gyorsan leül.

Hihetetlen élmény volt ma is együtt lenni vele, alig bírtunk eljönni.

Már vagy ötvenszer megnéztem a videókat, és szívesen megmutatnám Nektek is, ha az a dög you tube engedné föltölteni, de valamiért még csak el sem kezdi.

Na, de maaaajd... Egyszer aztán megjön Zsebi! Nem csak fotókon, hanem mozgóképen is. :o)))

2012. december 4., kedd

Kívánságlista...

... csak úgy. Mert jólesik beszélni róla.

Azóta tervezem, hogy én is elkészítem, mióta Katalinnál olvastam az övét.
Mindenféle cetlin gyűltek a kívánságok/álmok, írogattam őket munkába menet, hazafelé jövet... Ahogy eszembe jutott.

Gergő gyógyuljon meg. Testileg, lelkileg egyaránt.
Zsebi legyen mindig olyan kiegyensúlyozott és boldog, érdeklődő, és nyitott mindenre, mint most.
Anyukám, nagynénéim, bácsikáim nagyon sokáig legyenek még köztünk.
Tudjuk befejezni a fűtésünket még az idén.
Mindig legyen időm sütögetni, fotózni, bonbonokat készíteni.
Szeretnék megtanulni rétest készíteni. Általam gyártott réteslapból természetesen.
Egy IGAZÁN jó fényképezőgépet is szeretnék.
Ja, és legyen időm a fotóimmal foglalkozni.
Soksoksokat szeretnék olvasni. A könyv-kívánságlistám is leírom majd egyszer. :o)))))
Annnnyiranagyon szeretnék megint rendszeresen színházba járni. Szinte bármilyen előadásra! Csak érezhessem a színház illatát!
Sikerüljön Papus 60. születésnapját emlékezetessé tenni.
Kiköltöznék ebből a városból. A gyerekeimmel együtt!
Virágokat, fákat, szép bokrokat ültetni.
Szeretnék egy kiskutyát.
FŐÁLLÁSÚ NAGYMAMA AKAROK LENNI!!!
Szeretnék megtanulni IGAZÁN JÓ bonbonokat és fotókat készíteni. Tanfolyamon, mesterektől ellesve a csínját-bínját.
Jó lenne egy olvasósarok az otthonomban...
... és ebben az olvasósarokban egy kényelmes hintaszék.
De ahhoz előbb OTTHONNÁ kell legyen a lakásunk.
Tudjam megírni Zsebinek a mesekönyvet.
Zenét hallgatnék. Minden mennyiségben. Minden műfajban.
Évente többször Erdélyben akarok tölteni heteket. A családdal.
Utaznék lovasszánon a Gyimesekben. De azt sem bánom, ha először Bokorban tehetem ezt meg. :o)))
Szeretnék egy igazi, nagy éléskamrát. Dugig tele. Általam (és Ilcsi által) készített, és vásárolt mindenféle jóval.
Szeretném megtalálni végre a hozzám illő/nekem való parfümöt.
Szeretném megtanulni a foltvarrást. És egyáltalán! Szeretnék megtanulni varrni.
Hetente egyszer (legalább) masszőrhöz járni.
Egy pár új láb is kellene.
Jó lenne 30 kilóval kevesebbnek lenni.
Vennék, ha találnék, Papusnak egy fehér, felálló orrú elefántot.
Tánctanfolyamon tanulnék, hogy meglephessem Papust egy rock and rollal. :o))))
Egy falat/kandallót/komódot a lakásban, ahová régi és új családi fotókat tehetnék föl. Régies keretekben.
Fűthető fürdőszobában, hatalmas kád, illatos fürdővízben olvasni, miközben körülöttem mindenhol hangulatos gyertyák égnek.
Illatos, szép gyertyákat, hogy válogathassak belőlük kedvemre, hangulatom szerint.
Szeretnék részt venni a dédunokám diploma-osztóján.
Sokat kirándulni.
Évente annyiszor összegyűjteni a családot, ahányszor csak lehetséges. Egy ebédre, természetesen. :o)
Bögregyűjteményt szeretnék, rengeteg fajta bögrét, piros pöttyösöket is! :o))))***
Maradjon meg a hitem az utolsó lélegzetig.
Papusommal együtt egy könnycsorgatós-nagyot nevetni. Szívből. Nagyon-nagyon. Óóóóh, Istenem! Ezt annyira szeretném!
Még egy Andre Rieu koncert élőben. Csak most Maastricht-ban. De addig is, amíg ez megvalósul, jöhet 1-2 (100) CD is... :o))))
Szeretném, ha az öcsém visszatalálna hozzánk.
Szánkózni Zsebivel az újfalusi gáton. Ahol én is szánkóztam gyerekkoromban.
Addig is, míg az új lábak megérkeznek, valaki alkosson nekem olyan gyógycipőt, amiben nem fáj a lábam, és még csinos is.
Gergő higgye el, hogy szeretjük.
Egy plafonig érő, hatalmas karácsonyfa előtt állni a családommal, és látni Zsebi, és a többi kismanó csillogó szemeit.
Fölállítani egy családfát...
... és megírni hozzá egy naaaagynagy családmesét.
Egy füzet, amibe legalább 100 ember (családtag, rokon, ismerős) ír bele valamit. (Ezt Katalintól loptam, nagyon teszik az ötlet.)
Borókámmal egy viháncolós ötye 2013. januárjában.
Papussal együtt állni a tengerparton.
Egy gyönyörű, folttechnikával készült ágytakaró az ágyunkra.
Egyszer az életben, de tényleg csak egyetlenegyszer (!!!), számolatlanul szórni a pénzt. Igaz, ezt először tanulnom kéne... :o))))))

***Ha már olyan szép számmal lesznek azok a képzeletbeli gyertyák a születésnapi tortámon, legyen minden gyertyához egy kívánság! (Andi ötletére)

Mert álmodozni jó… :o))))

Karácsonyfa

Meglepődtem a híren, hogy Brüsszel nem állít karácsonyfát. Nézegettem az elmúlt évek fenyő-fotóit, szépek voltak, jó volt látni őket. De továbbléptem a híren.

Aztán tegnap este megláttam a förmedvényt, az "elektromos installációt"...

Elszomorító látvány. Nekem ez a világvége.

Még jó, hogy messze van tőlünk...