Mikulás... vagy valami olyasmi. :o))))

Úgy alakult, hogy nálunk ma érkezett a Mikulás Zsebihez.
Még nem volt igazi Mikulás ünneplés... még csak Anya, meg Apa, meg Nagyiék adták oda teljesen anyásapásnagyis ruhában Zsebinek az ajándékot.
Nem halmoztuk el tárgyakkal, édességgel. Mintha összebeszéltünk volna, idén még nem kapott csoki-mikulást/krampuszt/mittoménmit. Bár Papusom nagyon apellált ellene. Szerinte minden gyereknek JÁR a csoki-mikulás. Amúgy szerintem is, de elég belőle egy, és Zsebi ráér megkapni ezt mondjuk majd jövőre. Vagy, amikor a szülei úgy látják jónak.
Szóval a mai nap...
Én érkeztem elsőnek. Már ébren találtam a Kiscsikót, éppen enni készültek Anyával. Gyorsan csatlakoztam, együtt ebédeltünk.

Kaja után bementünk játszani a szobába. Ültünk a földön egymás mellett, köztünk a Zsebgyerek, Ilcsi kezében az asztali-naptár, és dumáltuk, hogyan lesz a karácsony, hogyan lesznek a munkanap-átrendezések. Töpörtyke hallgatott egy darabig, nézte mit csinálunk a feje fölött, aztán elkezdte ő is magyarázni, és mutogatott a naptárban a kis tömpszli ujjaival. Mint a nagyok. Gajdolt a maga baba-nyelvén, hallani kéne, leírhatatlanul aranyos, ahogy mondja a magáét.

Labdáztunk is. Kértem a labdát, és ODANYÚJTOTTA. Aztán gurította is. Sikongva örült, amikor megkapta. Nagyon szeret a labdával játszani. Van kedvence is a sok közül: a katica-pöttyös. :o)))))

Mikor végre hazaért Apa, és Nagyapó is, elérkezett a Mikulás ideje. :o)))

Először a szülők mesekönyvét kapta meg, azután a mi ajándékainkat. Egy pár kesztyűt (ezt Ilcsi kérte), és egy rakosgatós, fakarika-macit. Szép színes, és hihetetlenül tetszett a mi Kiscsikónknak. Hosszú-hosszú ideig pakolta (miután Apa megmutatta neki, hogyan is kell), forgatta, gurigázott vele, és nagyon örült, amikor sikerült egymásba raknia a karikákat. Megbűvölten néztük, mennyire leköti ez a játék.

Úúúgydeúúgy lehet már vele játszani, utánoz szinte mindent, formálja a kis szájával a szavakat. Persze leginkább még Zsebibaba-nyelven hablatyol, meg kell zabálni, ahogy mondja, teszi, csinálja a dolgokat!

Időnként annyira elfoglalt, meg a kezei is tele vannak soksoksok fontos megismerni-valóval, hogy elfelejt fogódzkodni. Aztán eszébe jut, hogy hoppá! még nem is tudok kapaszkodás nélkül állni, és gyorsan leül.


Hihetetlen élmény volt ma is együtt lenni vele, alig bírtunk eljönni.

Már vagy ötvenszer megnéztem a videókat, és szívesen megmutatnám Nektek is, ha az a dög you tube engedné föltölteni, de valamiért még csak el sem kezdi.

Na, de maaaajd... Egyszer aztán megjön Zsebi! Nem csak fotókon, hanem mozgóképen is. :o)))