 |
| A Tordai-hasadék |
... kiürülnek a szennyest tartalmazó zsákok...
Lassan véget ér az első munkahét...
Lassan visszatérünk lelkileg is Erdélyből... IGAZÁN... talán...
Lassan...
Csodaszép, kalandokkal teli napokat töltöttünk el együtt. Voltak nagy kirándulások, nevetések, sikítozós szekerezés föl a hegyi úton, lefelé a vízmosáson, borúk, szöszmötölős, halk napok. Minden, ami kell ahhoz, hogy MÁS legyen, mint itthon.
Nem mondhatnám, hogy nagy világjáró lennék, így aztán sok összehasonlítási alapom sincs. Biztosan vannak szebbnél szebb tájai a világnak, amit látnom kéne. De Erdély maga csoda!
Valami más... nekem... nekünk.
Rengeteg fotó készült, egyszer talán sikerül teljességében megmutatnom, akit érdekel (ha lesz egy újabb fórum a fotoalbum.hu helyett, ahol boldogulok magam is). Addig pedig, apránként, itt próbálom megmutatni a pillanatok szépségét, vagy éppen humorát. A jókedvet, az együttlét örömét.
Van persze sok kedvenc fotó, amiből már mutattam a face-en "párat" (hahaha!), miután teljesen véletlenül /a kezdők szerencséjével :o))/ rájöttem, hogy a fotómasinám alkalmas WIFI-n keresztül föltölteni képeket.
Persze a hangulatot visszaadni talán a videókkal lehetne leginkább (amikből szintén készült számos). Talán... Egy próbát megér majd az is.
Addig fotókkal mesélek. Sok fotóval.... fejezetekre bontva.
Mert alig-alig tudtam választani... :o))))
 |
| Éjfélkor indultunk, a napkelte a határon ért minket. Az első napsugarak kisimogatták Kismaszat szeméből az álmot. |
 |
| Zsebi remekül tud aludni utazás közben is. Sötétben, világosban... mindegy. :o) |
 * |
| Szovátán most csak keresztülhajtottunk. Talán jövőre több idő jut a Medve tóra, fürdőzésre... |
*Két napja kínlódom a képekkel, valamiért nem engedi a rendszer a föltöltést. De nem adom föl, ha szabaddá teszi az utat, töltök tovább.
