Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2012. november 14., szerda

Ma





Gergő nem jött el a mai találkozóra. A leány ott volt, míg vártunk, beszélgettünk.
Kérdeztem, miért akar segíteni rajta? Nem is tudja, jött a válasz... Talán, mert van az ismeretségi körében hasonló sorsú ember. Vagy, mert volt az életében egy időszak, amikor ő is majdnem utcára került. Anyukájával "nem volt jó élni", eljött otthonról. A nagymamája segített rajta. Fedelet adott a feje fölé, jó szót, szeretetet. Elkezdett dolgozni, pénzt gyűjtögetett, egy idő után elkezdhette önálló életét: albérletbe költözött. Most úgy érzi, rajta a sor a segítésben.
Hálásan köszöntem, hogy segíteni akart.


Ma hajnalban meghalt Anyu bátyja. 73 évet élt.
Nagyon beteg volt, szinte egész életében küzdött a bajjal. Az utolsó hosszú-hosszú éveit (évtizedeit) ágyhoz kötötten élte. Hihetetlen volt az élni-akarása.  Amikor múlt héten jött a hír, hogy már az infúziót sem engedi bekötni, tudtuk, hogy nemsokára szeretett szülei mellett fog üldögélni egy égi felhő-kanapén. Megváltás volt neki a halál. Hamvai, végakarata szerint, szeretett Dunájába lesznek szórva.

Csak az Anyukám... Őt nagyon megviselte már az első testvér halála is (Heten voltak testvérek. A legidősebb  testvér pár évvel ezelőtt halt meg. Zoli bátyánk a második.).
Elkezdődött, mondta akkor.
Most még nem mondta ki, de TUDOM, hogy GONDOLJA: már Ő a legidősebb a testvérek között...






Imádkozom. A magam módján.





4 megjegyzés:

  1. Vigyázz Anyára! Majd jön a következő dédunoka és kicsit megnyugszik. A születés öröme felülírja a halál fájdalmát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is így gondolom. Csak jó lenne, ha kimondaná, ami kínozza. Magától.

      Még nem szültünk. :o))))))) Ha vasárnapig nem történik semmi, a kismamát befektetik a kórházba.

      Törlés
  2. az ember csak hencsereg itthon és a saját taknyos orránál nem lát tovább, aztán végigolvasgat néhány - szívének kedves - blogot, és elkerekedő szemmel látja, milyen vastagon zajlik az élet máshol...

    átmelegszik a szívem, és legszívesebben megölelnélek benneteket Boróval, és jó lenne úgy maradni, várni együtt, amíg a jeges fájdalom-, és veszteségtüskék lehullanak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Katalin!

      A veszteségtüskék most valahogyan elviselhetőbbek.. A jeges fájdalom súlya alatt majdnem összeroppanok.

      Törlés