Olvastam Böjte Csaba írását a gyergyószentmiklósi gyerekekről itt, és közben élveztem a konyha felől bekúszó illatokat. Összefutott a nyál a számban. Ilcsi diós kenyeret sütött.*
Alig tette rácsra a produktumot, nekiestünk. Nem bírtuk kivárni, hogy hűljön egy kicsit.
Mellé egy bögre tej (neki forrón, nekem hidegen), és faljuk. Mint az éhezők...
Isteni lett!
*Természetesen Zsebgyerek közreműködésével, csak azt nem fotóztam. Más dógom vót. Mesét játszottunk. A kenyértésztából gyerekecskével elkészítettük Cukit, a kukacot, és elmentünk hármasban a mezőre körülnézni. :o)))))
Nahhh, ez aztán sanyargatás... nemhogy Zsebi- de még Cuki fotó se???
VálaszTörlésVájjjááá icicpicit! Lesz még kenyérsütés... :o)))))
TörlésVáááátam icipicit.... az a baj, h. asse tudom, kit tiszteljek Cuki-kukacban??? Asszem ez nekem a már nem/még nem ketegória... a legközelebbiről kérek fotót...legalább.....
Törlésés még kenyér se, illat se... jut
VálaszTörlésde fantázia az azért van!
Nagyon klassz! Én is megtanulom!
:-)
Meghagyom a készítést Ilcsibogárkámnak. Nekem kissé macerás...
Törlés