Ugorka

Ma, a mondókázó után, Zsebi bekéredzkedett a játszószobába. 

Egy darabig nézelődött, téblábolt, mint aki nem tudja mivel is játsszon (ezt meg tudom érteni, olyan játékdömping van abban a csöpp helységben). Megfogta az egyiket, másikat, majd rátalált a babára. Elkezdte etetni, pelenkázni, keresgélte, mi legyen az ebéd. Talált sárgarépát (játszásiból), meg még valamit.

- Ezmiezmama? Ugorka?

Majd rögtön válaszolt is a kérdésre.

- Iiiigen, EZ UGORKAAAA mama!!!

:o))))))))

Most egy kicsit elmegyek családozni... pihenni. 

Mutathatok addig is aprónépről friss fotókat? :o)))))))

Mókuska a bátyus ajándéka (ő kapta, aztán egyszer csak berakta a bölcsőbe tessékjegőbaba)

Regő baba egy hónapos, és 4210 gramm. :o)))))

Fííínom az üres palacsinta :o)))

Ezt így kell szétszedni, Mama? :o))))

Apa és picurkája

Együtt

Egyre közelebb... :o))))))

Zsebi és Kismaszat, a Boró kedvéért. Mert ő nem láthatta a facebookon... :o)))

Borókám kedvéért. Mindenki mástól elnéző türelmet kérek, ha ismétlem magam. :o)))

Húsvét hétfője

Csend van. Papus szunyókál, gyerekek kimentek a játszótérre. Most még a tévé halk duruzsolása sem zavar /nem is hallom, csak érzékelem... nagyon tudok ám! :o)))/

Ülök a gépnél, olvasok blogokat, képeket bambulok, hol sírok, hol nevetek, inkább nevetek, még ha folynak is közben  azok a fránya könnyek. Nagyon finomságos percek ezek, jólesik a semmittevés, na!

Reggel nagy vigyorral indult a nap. 

Tegnap jól kitárgyaltuk a fiúkat... mi, nők... nem locsolkodnak, hogyan fogja ezt a két fiúcska majd megtanulni, Zsebi már abban a korban van, hogy mutatni kéne neki, példát... jól kitárgyaltuk őket! :o)))))

Ma reggel aztán kaptunk. Ilcsi egy lavór vizet a konyhában, én pedig Zsebitől leheletnyi parfümöt a torzonborz fejemre. Dokumentálva vagyon az első Anya-Nagyi locsolás, de ígéret született, ezt soha, sehol, senkinek!... csak mi! :o)))))))

A tegnapról viszont mutatok képeket. Gyönyörű volt. Mint mindig. 

Imádtam már az előkészületeket is! :o)))

szépségem

Fészek mustra

A legkisebb is ott volt köztük. Kicsit másképp... :o))))

Unokatesók

Olyan jó nézni őket

Anya, én is kapok?

Zsebi csokoládé tortát evett. :o))))

Azt is megbeszéltük, hogy jövő hétvégén együtt leszünk ugyanitt, mindannyian. Az élet szép.

Őszintén /remélem/kívánom Nektek is a szép ünnepet! :o)))

Vagyok

A régi gépünk kimúlt. Véglegesen. Újat kellett venni helyette.
DottoreLackó intézkedett, telepített, üzembehelyezett.

DE MEGINT ÚÚÚÚJ (számomra tök ismeretlen, nagyonpfúújdeszokatlan, és ezért KEZELHETETLEN!!!!)  OPRENDSZERT RAKOTT ERRE A GÉPREEEEEEE!
Mééér kell mindig újabb és újabb számítógépes izét megtanulnom? Ááááááááááááá!
Pffffffffffffffffff!

Nem tudom kezelni. Egyenlőre.
A másik gépről az összes dolgainkat (fotókat is!) át kell rakni erre a herkentyűre. Az még idő.

Majd jövök.
Ha már nem habzik a szám a dühtől.


Ja! De mindenki jól van. Csöppke, Kiscsikónk, Anyája, Apája... mindenki! :o)))


És látom újra itt a Boró. Azért van örülés is. :o)))))

Lépések

Ma este, lefekvés előtt, Kiscsikó odament a bölcsőhöz,  puszit dobott Kismaszatnak, és angyalos álmokat kívánt neki. Imáááádom őket!

... és csak alszik...

... és csak alszik...
Mintha tudná/érezné, ezt a bátyó-gyereket meg kell nyernem magamnak... különben kivel játszunk majd jóóó nagyokat.

Napok óta sírdogálós vagyok. Mittomén... mert nem voltam ott, mikor megszületett... mert az élet úgy hozta, hogy nem tudtam bemenni hozzájuk a kórházba... mert egy picsogós vénasszony lettem...  mert... mert... mittomén...
Aztán ma, amikor Ilcsi fölhívott, hogy úton vannak hazafelé megállíthatatlanul folyni kezdtek megint a könnyeim. Hát ez sem adatott meg... hogy otthon várjam őket. Alig láttam a könnyeimtől, csak tettem a dolgom, mint egy gép... haragudtam magamra... a világra... fél nyolckor végeztem, menni kellett még vásárolni... HÁT MIKOR ÉREK MÁR HAZA???!!!!

Papus volt csak lent. Boldogan mutogatta a számítógépre frissen föltöltött fotókat. Nézd! Ez itt a Zsebi, ez meg a Kismaszat. Mit mutogat ez itten nekem? Hát engedjen már utamra! Még kezet kell mosni, átöltözni... HADD MENJEK FÖL! LÁTNI AKAROM AZ UNOKÁIMAT!

Zsebi itt két hónapos volt

Zsebi a szobájában Anyával, Apával mesét olvasott. Kiscsikó fülig vigyorral rám nézett, látod?! itt van mellettem anya meg apa mondták azok a ragyogó szemecskék, szijamama, és tekerte tovább a diafilmet.

Cseppke a bölcsőben aludt.

Zsebi, nem sokkal a hazaérkezése után

Zsebi egyenlőre csak biztonságos távolságból szemléli a kis csomagot.
Ha nyekken egyet, rögtön hátat fordít neki. :o))))))
Reggel, az előkészített Regő-ruhácskákat élvezettel hajtogatta, pakolta össze, rakta be a táskába.
Hazafelé a kocsiban kinézett az ablakon egy darabig, majd elkezdte énekelni cipkefa, bimbója, kihajjott a úúútja, jidajidabombombom, kihajjott a úútja... 

Deazéé azt elmesélte a Papának, hogy a jegője ana adzst a csapkát atta, amit a dzsente hodzsott.. :o))))