A ZsebiMaszat-falvi romtemplom hiteles története :o)))))

Egyes leírások már az 1500-as évek elején említést tesznek róla.  A ZsebiMaszat család birtokán, gyönyörű környezetben, az erdő közepén épült.

Szerzetesek hajléka volt, sokszor szolgált az üldözöttek menedékéül az évszázadok folyamán. 

A II. Világháborúban súlyos harcok folytak körülötte, abban az időben kórházként is működött.

Sok ember életét mentették meg pusztán azzal, hogy megbújhattak a falai között.

A harcok elmúltával pár évig még lakta, rendben tartotta egy csoport szerzetes.

Aztán magára maradt. Erdei vadak, madarak hajlékául szolgált, nem volt igazi gazdája.

2015 karácsonya előtt találtak rá a család késői leszármazottai.

Kemény tél volt, mikor először meglátogatták. Az ablakokon, ajtókon keresztülsüvített a metsző, téli szél, kavarva a havat, magas hóbuckákat építve a fenyők tövében.

A legifjabb nemzedék sikongva vette birtokba az udvart, az épületet. Hóembert építettek, hógolyó-csatákat vívtak. Elhatározták, hogy télire etetőt építenek madárnak, vadnak, tavasszal pedig felújítják az épületet.

S mire eljön a tavasz, kitalálják azt is, hogyan, miként lehetne ismét használni ezt a romjaiban is csodaszép templomot… :o)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) 

Nanyó mesél

"TESTVÉREK

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két testvér. Az egyik egy kicsit nagyobb volt, a másik egy picit kisebb. A nagyobbiknak Zsebi volt a neve, a kisebbiket Kismaszatnak hívták.

Történt egyszer, hogy a Zsebi beteg lett. Lázas volt, köhögött, néha még a feje is fájt mindenhol.

Anya főzött neki kapucnis teát, simikézte, játszott vele, jobbnál jobb falatokkal kínálta, Apa melléfeküdt, mesélt neki, ő is próbálta jobb kedvre deríteni.  De Zsebi csak feküdt az ágyon csendesen.

Kismaszat is ott ugrált körülötte, piszkálgatta, bohóckodott, nem értette, miért fekszik annyit a testvérkéje.  Még olyan picike volt, hogy nem tudta mi az, hogy betegség.

Már este volt, amikor hazajött a Mama. Odaült az ágyra, megsimogatta, megpuszilgatta Zsebit, aztán hátára vette Kismaszatot, és elkezdett gólya viszi a fiát játszani vele, le-föl a lakásban. Kismaszatnak nagyon tetszett a játék, méééd nanyóóóó, méééééd! sikongatott, hangosan kacagott. Amikor a Mama elfáradt, Anya következett, és Kismaszat tovább kacagott, annyira szerette ezt a játékot.

Zsebi pedig érdeklődve figyelte őket, mosolygott, és kis időre elfelejtkezett arról, hogy nem érzi jól magát.

Aztán szépen, csendben elaludt, és alvás közben gyógyulni kezdett.

Így esett, hogy a pici testvérmanónak sikerült jobb kedvre deríteni a bátyját."

Tavaly kezdtük, remélem hagyományt teremtettünk. Legalább családon belül...

Az adventi naptár zsebecskéiben minden reggel egy kis mese, vagy vers, és valami apróság kerül. Idén leginkább mandarin, de volt már apró csoki, ezmegaz. És volt úgy is, hogy csak a mesét vették ki.
A más ottmaradt (és a Télapó segítője olyankor nagyon boldog volt).


                                          


A Télapó segítője írja a meséket, időnként színesítve a sort egy-egy verssel, máshonnan átvett, kicsit aprónépre szabott mesével.


Miközben pedig telnek a zsebecskék, gőzerővel haladunk előre a mindenféle előkészületekkel...

Manócsapat kuytul... formáz... süt.... leves-tésztát készít.. s egyszer csak, itt is lesz a KARÁCSONY!

Ugye milyen izgalmas?