Mindennapi dolgaink

Szépségesek!

Jeges szél cibálta/dermesztette minden porcikánkat,. a kezünk odafagyott a csőhöz/kötélhez ma délelőtt Mártonban (PVC-csövet kerítettünk, föltekerni az adventi naptárat, ne törjön meg nagyon a következő adventre). Január van, de nagyon!
Szakadó esőben indultunk itthonról, a gáton esett csak igazán, aztán a teleknél szinte semmi csapadék. Csak a rettentő hideg szél.
De még mindig azt mondom: nem bánnám a hideget, ha hozna egy kis havat erre mifelénk is! Tudjátok: csak annyit, hogy hóembert építhessünk, szánkó előkerülhessen! Legalább egyszer ezen a télen! Ez nem olyan nagy kérés, ugye?!

Fotómasenyka itthon melegedett, persze lett volna mit fényképeznem. A hóvirágok! Hiszen minden évben nyílnak már ilyenkor a szomszéd kertben! És gyönyörűek!

Várjuk, mikor bújik ki itthon is a földből.

Persze ott is esik már napok óta (ma reggel is kapott a föld rendesen), térdig ér a kertben a latyak, erősen gondolkodtam, akarok én ide bemenni? :o))))
 Muszáj volt. Keményre tömött díszpárnára volt szükség Zsebink feneke alá az ebélőbe. Kinőtte az etetőszékét, kényelmetlen, a lábait nem tudja hova rakni, megoldást kell találnunk hamar, hamar. Olyan nagyfiú már. Talán a párnával magasított széket is szeretni fogja! Reménykedünk! :o)))

És a szája! Beszarás ez a kölyök!
Tegnap kapott egy bogyóbabócás kirakót, mostanában ez a kedvenc, mindenfajta puzzle, imád vele molyolni. Este, vacsora vége felé járunk, Kiscsikó már befejezte, kéri az új játékot. Mondjuk neki (ekkor még az etetőszékében ült), itt nincs hely kirakni, várjon egy kicsit.
- Jaaaaajanyaaaaa! Ne bosszantsál már föl! KI AKAROK RAKÓZNI! - érkezik a felháborodott válasz. Hallanotok/látnotok kellett volna... a hangsúlyt... a szitut... Sírtunk a röhögéstől.
Persze mehetett, kiszabadulva a székből secperc alatt kirakta a képet, teljesen egyedül. Büszkén nézett ránk, nnnna, látjátok, milyen ügyes vagyok??!!, aztán széles vigyorral elkezdte körbetáncolni a szőnyegre kirakott puzzlet. Imádni kell, akárhonnan vizsgálom ezt a kérdést! :o))))

Kicsit csöndesedtek a napjaim ebben a hónapban.
Van idő Anyuval menni az orvosi vizsgálatokra. Nagyon kellenek a lelkünknek ezek az együttlétek... Anyunak... Zsuzsalánynak.... nekem... Még nem tudjuk van-e baj, és, ha igen, micsoda, de nagyon hirtelen fogyott több, mint tíz kilót. Úgy, hogy nem fogyókúrázott. Ennek utána kell járni. Zsu szerzett orvost, pillanatokon belül volt időpont, Anyu megkedvelte, bízik benne, nem utasítja vissza a vizsgálatokat. Apró örömökből áll az élet, tudtátok?! :o))))
Persze mindig kitalálunk valamit, hogy ne fulladjunk bele az unalomba / hahaha...), családi ebédek most is vannak. Aztán meg, hirtelen ötlettől vezérelve, egyszer csak ott találjuk magunkat egy Gryllus koncerten. :o)))

De mindezeket leszámítva csöndes ez a hónap. Én pedig élek a csönd adta lehetőséggel: rengeteget olvasok. Nem, mintha egyébként nem tenném. A táskámban mindig ott van egy-két könyv, jó társaságom van az utazásokhoz. De most itthon is van rá idő. Nagyon élvezem. Persze könyveket nem tudok venni továbbra sem (kivéve, amit a gyerekeknek veszek), de szerencsés vagyok, dolgozom egy csoda-családnál. Hatalmas könyvtáruk van, a régitől a legújabbig rengeteg könyv a polcokon. Megállapodtunk: alkalmanként két könyvet kapok tőlük kölcsön, egészen addig, míg épen, hiánytalanul, és időben kapják vissza kincseiket. Nanááhogy vigyázok rájuk!
 Ez majdnem jobb, mint a könyvtár!  :o))))))

(Utoljára Ildefonso Falcones regényét olvastam, A tenger katedrálisa címmel. Szerettem, és most már tudom: még egyszer el kell mennem Barcelonába, hogy megnézzem a Santa Maria del Mar-t. Látni akarom, eddig ez kimaradt minden alkalommal.)

Szóval csendeskék a napjaim. Már amennyire egy visítozó három éves (nem tud most normál hangszínnel közölni semmit sem), és egy önfeledten sikongató majdnemtízhónapos mellett csöndesek lehetnek.

Vagyok. Élek. ÉLEK! :o)))

A karácsony fogságában. Vagy mégsem?

Nekem ez a nap képe. Az én gyönyörűséges Mamám!

Tegnap leszedtük a fenyődíszeket Zsebivel. Szépen beleraktuk a dobozba, hogy a Jézuska legközelebb is megtalálja, ha felénk jár. :o)))
A fa itt áll az ablakunktól nem messze, egyáltalán nem csapzott, nem hullottak le a tűlevelek, még mindig szeretem. Egy lehetetlen élethelyzetnek köszönhetően remek megoldást találtunk fenyőtű-hullás megakadályozására.
Az első együtt töltött karácsony előtt szembesülnünk kellet azzal a problematikával, hogy a számos fenyőtalpból, amiről TUDTUK, hogy a birtokunkban van, egyet sem találunk. Mondtam nem lesz ikszedik, nem érdekel, hogyan oldjuk meg, pénzt nem költünk többet fenyőtalpra. Rövid téblábolás után nagyfiú kapta az első keze ügyében lévő üres, nagyméretű festékes vödört. átment a szomszéd erdőbe, és telerakta jóféle, fekete földdel. Ebbe illesztettük a fenyőt, locsolgattuk. dédelgettük, nem hullott a tűlevél. Vagy legalábbis nagyon minimálisan.
Úgy döntöttünk akkor, megtartjuk a módszert, és valóban! Azóta is remekül működik. Él, virul, szépséges a kis fánk, nem könnyíti meg nekem, hogy emlékezetté legyenek az elmúlt karácsony fényei, hangulatai.
Nehezen megy a dolog, na!
Mondtam én, még tegnap este is.
De aztán elérkezett a mai nap, megjöttek a vendégek, Anyu, Erzsi tánti, Terike, meghozták a napot.
Vizes esernyővel, de mosolygósan. Csak ültünk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, csodáltuk a gyerekeket, ki-mit-tud a család többi tagjáról-t játszottunk, átöleltük gondolatban a távol levőket is (Borókám! TÉGED IS!), múlattuk jókedvvel az időt.
Szóval semmi különös nem történt, és mégis!
Csodaszép volt a mai nap!

Jégbe zárt világ

Vendégeink lesznek holnap. Kihasználva a mai (váratlan) szabadnapot, beszerző körútra indultunk.
Közben kirándultunk egyet, vittük Zsebit is.

Tököl, Csép, Újfalu, Márton... mindenhol volt valami vásárolni, és nézni való.

De a legeslegjobb a mártoni Duna-part volt, természetesen. Még fagyott állapotában is remek szórakozás kavicsot dobálni bele, tocsogni kopogni a szélében, horgászni, (fagyott)csigákat lesni, és egyáltalán. :o))))

Éppen, hogy hazaértünk ebédre.

Délután pedig sütés-főzés, takarítás, hogy holnap IGAZÁN együtt legyünk. Vendégek, házigazdák... mindannyian.

Jó kis hétvége lesz ez is. :o))))

Én vagyok a Papa, és vezetek. :o))))

Zsebi-készítette fotó

Zsebi-száj

Mamaaa! Kopog a víz!

Húúúúúmamaaaaaa!  Szél úrfi meghidegítette a petrezselymet. :o))))))

Az Opera

Szép volt a tegnap este, imádtam nézelődni, fotózni, zenét hallgatni,  együtt lenni Zsuzsalánnyal. :o))

Annyira szerettem volna megmutatni az Andrássy út hangulatát. Gyatra próbálkozás sikeredett...

Fenyőfa kint...

A hét elején láthattuk az Opera előtt álló karácsonyfát nappali fényben. A díszek nagyon mézesnek néztek ki messziről. Közelről meg... Inkább nem nyúltam hozzá, csak fotóztam. :o)))

Zsuzsalány érkezik...

Fenyőfa bent...

Boltívek, korlátok, szépség...

Hihetetlen, mi mindent lehet kapni az Opera-bazárban

Balettcipőt is...

... mint kulcstartót. :o)))

Na, ebből szerettem volna venni. Hangszer formájú süti-kiszúrók.
Nem az én pénztárcámra szabták az árakat...

Imádtam a lépcsőket! :o)))

Jó érzés volt végigsimítani. :o))

Zsu-mosoly :o))

Szépség, szépség...

... és monumentalitás.

:o)))))))))))

Nővérek tükör-selfie

Bekéredzkedtem az egyik páholyba, hogy ilyenem is legyen emlékbe. :o))))