"TESTVÉREK
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két testvér. Az
egyik egy kicsit nagyobb volt, a másik egy picit kisebb. A nagyobbiknak Zsebi
volt a neve, a kisebbiket Kismaszatnak hívták.
Történt egyszer, hogy a Zsebi beteg lett. Lázas volt,
köhögött, néha még a feje is fájt mindenhol.
Anya főzött neki kapucnis teát, simikézte, játszott vele,
jobbnál jobb falatokkal kínálta, Apa melléfeküdt, mesélt neki, ő is próbálta
jobb kedvre deríteni. De Zsebi csak
feküdt az ágyon csendesen.
Kismaszat is ott ugrált körülötte, piszkálgatta,
bohóckodott, nem értette, miért fekszik annyit a testvérkéje. Még olyan picike volt, hogy nem tudta mi az,
hogy betegség.
Már este volt, amikor hazajött a Mama. Odaült az ágyra,
megsimogatta, megpuszilgatta Zsebit, aztán hátára vette Kismaszatot, és
elkezdett gólya viszi a fiát játszani vele, le-föl a lakásban. Kismaszatnak
nagyon tetszett a játék, méééd nanyóóóó, méééééd! sikongatott, hangosan kacagott. Amikor a Mama elfáradt, Anya
következett, és Kismaszat tovább kacagott, annyira szerette ezt a játékot.
Zsebi pedig érdeklődve figyelte őket, mosolygott, és kis
időre elfelejtkezett arról, hogy nem érzi jól magát.
Aztán szépen, csendben elaludt, és alvás közben gyógyulni
kezdett.
Így esett, hogy a pici testvérmanónak sikerült jobb kedvre
deríteni a bátyját."
Tavaly kezdtük, remélem hagyományt teremtettünk. Legalább családon belül...
Az adventi naptár zsebecskéiben minden reggel egy kis mese, vagy vers, és valami apróság kerül. Idén leginkább mandarin, de volt már apró csoki, ezmegaz. És volt úgy is, hogy csak a mesét vették ki.
A más ottmaradt (és a Télapó segítője olyankor nagyon boldog volt).
A Télapó segítője írja a meséket, időnként színesítve a sort egy-egy verssel, máshonnan átvett, kicsit aprónépre szabott mesével.
Miközben pedig telnek a zsebecskék, gőzerővel haladunk előre a mindenféle előkészületekkel...
Manócsapat kuytul... formáz... süt.... leves-tésztát készít.. s egyszer csak, itt is lesz a KARÁCSONY!
Ugye milyen izgalmas?
