Ma* az volt, hogy garázsvásároztunk.
Összeszedtük megint, ami a szekrény mélyén, ágy aljában, sufniban, gyűlt, gyűlt tavasz óta, és fölállítottuk a sátort.
Most nem akadt vendég-árusunk, és bár szívesen láttuk tavasszal Bíborkát a nyulacskáival, nem bántuk Ilcsivel. Jó volt csak kettecskén.
Persze nem én volnék én, ha süti nélkül maradt volna az esemény!
Idő híján a legegyszerűbbet készítettem: darálós kekszet.
Meglepő volt az emberek reagálása. Látnotok kellett volna az arcokat! Szinte mindenki áhítattal vett a kosárból, mondván "utoljára a nagymamám/anyukám sütött ilyet!".
Szerették. :o)))
*Jellemző az elmúlt hétvégénkre, hogy ezt a bejegyzést még szombaton este kezdtem írni. Aztán a képfeltöltésnél megint bemondta a szerver az unalmast, abba kellett hagynom (sokkal több fotót szerettem volna föltölteni). Később meg nem volt időm/elfelejtettem befejezni... :o)
