Hazaérve

*

Hallották, hogy nyitjuk a kaput, beállunk a kocsival, Zsebi már nyitotta is az ajtót: papamama hóóóvojtatok? vojtatoka májtonba?
Mindent eldobva szaladtunk, kaptam föl, bújtunk egymáshoz, Papa, Mama, Kiscsikó...
Nézett minket a hatalmas szemeivel, sírósan, de nem sírt, mert azt nem szokott, nem sír, amikor kellene, mert az érzelmek szétfeszítik az embert... öröme, bánata van...  (ez baj, szerintem).
Olyan nagyon hiányzott... olyan nagyon megható volt, hogy neki is sok volt a szerda óta eltelt idő.

Aztán Kismaszat is fölébredt, ránk vigyorgott, és akkor már tényleg minden rendben volt.

Éééééés, tadááám!!! Soksok év után virágot adott a Mőce ajándéka, az árnyékliliom! Örülés van! Nagyon! :o)))))

*Papus fotóit mutatom most, mert nem jó a fotómasinám. Ugyanaz a hiba jött elő, amit már háromszor csináltattam. Nem fogom újra szervizbe vinni ezért. Kivárom, amíg tudok venni egy újat. 

DE ETTŐL KIVAGYOOOOK!!! NAGYON!

Ők ketten

... és mi... 

( Nagyapó és Zsebi játszanak.  Nnna, gyere! Bunyózzunk! - mondja a Papa. És mutatja a mozdulatokat a levegőben, néha-néha meglegyintve Zsebgyerek vállát, karját. Aprónépnek tetszik a dolog, utánozza a nagyapját, s mikor annak lankad a bunyós kedve, rászól: Papaaaa! Bugyogóóózzunk! :o))))) )

Pár napra lemegyünk a Papával Mártonba. Csak picit. Csak ketten. :o)

Sziasztok!

Mai ezmegaz

- Itt a tél. - mondta reggel a szomszéd néni, és fázósan összébb húzta magán a téli (!) dzsekijét.
Csak nem!??!


- Amikor majd egy naaagy házban élünk, akkor lesz egy hatalmas udvarunk is. És benne szilva, barack, meggy, körte, cseresznye, és lesz egy hatalmas diófánk, mint Mártonban, és ott fogunk alatta együtt enni. És lesz még paprikánk, paradicsomunk, meg mindenféle zöldségek is. Meg tartunk majd pipit, kacsát. És lesz egy naaaagy kemencénk az udvaron, és abban süti majd anya a kenyeret, húst... meg mindent. -ecsetelte Anya a jövőt Zsebgyereknek.
- Na jó! De nekem is lesz egy kis kemencém, és abban fogjuk sütni a szilvát. - rendelkezett az aprónép. :o)))))



 És egy vers, a mai facebook-megosztások közül. Aranyos. :o)))))))

Egyszer már próbáltál jó anyának lenni.
Őszintén ölelni, szívedből szeretni.
Elkövettél persze apróbb kis hibákat,
aztán hullt a könnyed, s rád talált a bánat.
S kaptál még egy esélyt, hogy jobban csinálhasd,
jobbító álmaid is valóra válthasd.
Most már tapasztaltan, s még több türelemmel,
ahogy nagymamaként, szívvel lát az ember...(Aranyosi Ervin)

Zsebi csajozik...

... és Kismaszat is... :o))))))

A csodatévő szilvásgombóc

Szilvás gombóc

Hozzávalók:

1 kg burgonya, 20-30 dkg liszt (attól függ, mennyire lisztes a burgonya), egy jó kanál búzadara, 2 evőkanál olaj, vagy 3 dkg zsír, 1 tojás, só.

A héjában megfőtt és áttört burgonyát elvegyítjük a zsiradékkal, liszttel, darával, megsózzuk, és egy tojással összegyúrjuk. Kinyújtjuk, kb. 7-8 cm-es kockákra vágjuk. Mindegyik kocka közepébe egy szem magozott (ha nagy, elég egy fél) szilvát teszünk, megszórjuk fahéjas cukorral, a négyszögek sarkait összefogva gombócokká gömbölygetjük. Forró, sós vízben főzzük, amíg a gombóc feljön a víz tetejére (egyszerre nem túl sokat), és egyet forr. Zsiradékban pirított morzsára szedjük.

A recept a horváthilonámból van, évek óta ez az alap. Talán ez az egyetlen étek, amit igyekszem recept-hűen készíteni. De, mivel én én vagyok, sosem ugyanolyan, mint az előző.  Mert más a burgonya… vagy a liszt… vagy a szilva… meg aztán…

Zsebivel pedig… hmmmm… egészen más az élet… az étel. :o))))))

Történt egyszer, hogy nagyanyó szilvás gombócot készített. Könnyű dolga volt, segítsége is akadt az unokája személyében. Krumplit főztek, összetörték, tésztát gyúrtak/nyújtottak, szilvát, fahéjas cukrot töltögettek, gombócokat formáztak, jót mulattak.

Az elkészült gombócok pedig útra keltek. Mentek, mendegéltek, s egyszer csak Maminti asztalán illatoztak.

A kicsi tündér kézbe fogta, dédelgette, szagolgatta őket, és szentül elhatározta, hogy kibírja. 

Nem eszi meg őket, csak másnap, a bableves után. De a gombócok nagyon kellették magukat: Gyere! Egyél meg minket! Nem fogod megbánni!

A kis tündér estig bírt ellenállni a kísértésnek. És akkor beleharapott.  

S a szilvás gombóc csodát tett!

Visszahozta a gyermekkor ízét, illatát... elhozott bocsánatkérést... az angyalok kórusát.

Mert csodák igenis vannak!

Borókámnak szeretettel

Egyszer volt

Volt mindenféle verzió: főzünk otthon, aztán fazekastul megy a cucc Erzsi tánti pincéjébe. Főzünk a keresztelő előtti délutánon, aztán dobozokba pakolva valahogy besuvasztunk mindent a hűtőbe. Végül az ünnep napján keltünk ötkor /Ilcsi már fél ötkor, mert Regőst is kell etetni... :o)))/

... És lássatok csodát tizenegyre ott voltunk a templomban, és nem a főzős kötényünkben. :o))))

Eldönthettük, hogy akarjuk a keresztelőt: mise közben, vagy utána. Nem nyúlt, mint a rétestészta, hamar túl voltunk a szertartáson. Regő végig aludta az egészet, csak akkor nézett föl csodálkozva, mikor a pap átvette, és bemutatta a közösségnek. Ekkor sem szólt, csak figyelte mi történik. :o)))

Szóval hamar vége lett. És jöhetett a finom része a napnak.

Volt minden: : együtt-ebéd, duma-partik, játék, olvasás...

 Emléklapot is adtunk... :o))))

... és borult a nép a matracról... :o)))

Mosolyok minden mennyiségben...