Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2013. április 8., hétfő

Már elmúlt a húsvét is régen




Csizmás kandúr útra készül



Nemtom hanyadszorra ülök neki leírni pár sort, de valami (vagy inkább VALAKI?) mindig közbepöntyög...

Aztán törlöm, majd újra nekirugaszkodik nagyanyó vagy inkább anyanyo, ahogy a Zsebi mondja, aztán megint félbehagyom, törlés... és ez így megy napok óta.

Zsebgyerek most elmotorozott a szüleivel a parkba, édes volt, ahogy próbálta hajtani a járgányt.




Meg ahogy ismerkedik a Zsömivel.



Nem jártam erre, nem kívántam senkinek szép húsvétot. De azért ugye jól telt? :o)))

Remélem mindenkinél úgy, ahogy szerette volna! A borongós/szomorkás idő ellenére (vagy leginkább ezért!) pihenősen, családozósan. Finom is az! :o)))

Mi dolgoztunk mindannyian. Persze Zsebit és az anyukáját kivéve. Ők tartották itthon a frontot. :o)))

Húsvét hétfője jutott pihenőnapnak, akkor azért sütöttem is. Egy gyönyörűésistenifinom húsvéti töltött kalácsot. Tyűűű! Hát nagggyon jó lett!  









Kora délutánra lett készen, estére híre-hamva nem volt. 
A Dédi is nálunk ebédelt aznap, utána meglátogatta a többi dédunokát is, ment vele a kóstoló. Gergő is járt erre, jutott belőle sokaknak. :o)))

Ma végre ragyogó napsütés van, az időjós pedig napocskát, húsz fokot ígér vasárnapra, tervbe vettünk egy mártoni hétvégét. Takarítással, udvar/kert-rendezéssel, szomszéd néni pátyolgatással. Hosszú volt ez a tél neki is... mindenkinek. Az első családi ebéd már meghirdetve, rendnek kell lenni addigra mindenhol.

Megeredtek a málna tövek, mutatja már magát az új levélke, reméljük Zsebgyerek nemsokára csemegézhet belőle. Szereti a gyümölcsöket, majdnem mindet, persze ez is hangulat kérdése nála. Banán, túró rudi, sajt-rudacska evésre azért mindig kapható. :o)))

Meg Anya szülinapi tortája is nagggyon finom volt ám embereeeek!!! :o)))


A gasztronómiai élvezetekhez kellő komolyság kell... :o)))))



Enni nagyon szeretünk... :o)))))



A húsvéti mindenféléhez tartozik még egy monokli is. Amit a Nagyi szerzett be ingyen és bérmentve, rögtön húsvét szombatján. Át akart jutni az üvegfalon. 

Az üvegfal volt az erősebb.

Mire megszoknám a bámész tekinteteket, ez a fránya lilazöldsárgamindenféle színű izé fölszívódik.

Pedig ollan jól elszórakoztattam magam utazás közben azzal, hogy a szemekbe nézve elképzeltem ki, mit gondol a monoklim történetéről.

Egyszer majd, talán azt is elmesélem...

 Mocis kép, még tavalyról... :o)))

(Föltettem tavaly a facebookra, és az apja írta hozzá ezt a szöveget. Mi sírtunk a röhögéstől, annyira tetszett. Kép is, szöveg is.)



Nekem csipogsz kicsi rigó?






2013. március 26., kedd

Mosmááá osztán eléééég!!!!!







Melengetve cirógató napsütést, harsogó zöldet, kutyatej-sárgát, menyasszonyi-fehérbe öltözött mandulafát, cseresznyevirágzást AKAROOOOOOOK!!!!!!!!

Amúgy a madarak/rovarok/növénykék/mifenék tesznek a havazásra, hidegre. Szerintük itt az ideje az előbújásnak.

Kedves Tavasz! Ideje van a kikeletnek!

Csak szólok...









Ez még a havazás előtt készült, vasárnap délelőtt










2013. március 24., vasárnap

18 hónapos







Hihetetlen energiával rója a kilométereket bent a lakásban éppúgy, mint az udvaron, játszótéren, boltba menet az utcán. Élvezi, hogy megy, ÉLVEZI az ébrenlét minden pillanatát.
Utánoz. Szavakat, mozdulatokat, grimaszokat, mindent!
Ha valami huncutságra készül, amiről TUDJA, hogy nem kéne, előre mondja, hogy nemnem. Még jó, hogy a Nagyi megtanította ezt a naggggyonfontos szót! :o)))))

Valahogy nem akar újabb fogacska kibújni. Pedig időnként szinte patakokban folyik a nyála. aztán egyszer csak elmúlik, de nem jön a várva várt újabb gyöngyöcske. 

Mióta itt laknak, nagyon kell figyelni a kajálásra. Nem lehet csak úgy, futtában enni, mert ő is mindenkivel szeretne. Az meg nem lehet, hogy összevisszaság legyen ebből. :o)))

Vannak zajok, zörejek, amiket nem szeret. Anya porszívója rendben van, de a Nagyiénak nemszeretem hangja van. Sírós lesz a tépőzár recsegésétől, és nem tudott még megbarátkozni a habverőgép zajával sem. 

Mifelénk sok az eb, majdnem minden udvarban van egykettőhárom. Szomszédék Zsömijét különösen érdekli Zsebikénk. Töpörtyke ide-oda totyog a kerítés innenső felén, nézi, mustrálja a jószágot, de tartja a három lépés távolságot. Bááár... Ma délelőtt óvatosan megsimikézte a kutyus bundáját, tappancsát. 

Imádja tépkedni a papírzsepit, törlőpapírt, mindenféle papírokat. Hosszú perceken (félórán) keresztül elvan a teás filterekkel.
Rettentőennagyon érdekes az orrunkat az üvegnek nyomva, hosszú ideig bámulni az utcán szaladgáló autókat, embereket.
Ha meglátja Anyát, Apát (Papát, Mamát, bárkit, bármit), sikítva adja tudtára a világnak, hogy most ÖRÜLÉS van.
Ébredés után, ha nincs senki a szobában, végigsorolja a felmenőket: Ana, Apa, Papa, Mamam. Aztán, mikor bemegyünk hozzá, röpköd, sikít, szórja a puszikat, dobálja kifelé az ágyból a nyuszitmacitmindent. :o))))))

Velünk van, és segít, ha főzünk, sütünk, autót/szekrényt szerelünk. Olyan csoda ez a világ, amit MUSZÁJ nagyon megismerni!

Még annak árán is, ha néha ez fáj... Mert koppan a fej/a száj/a láb/a minden. Hol itt, hol ott. :o)))





Képzeljétek! Anya ezzel a micsodával vágta le a körmöm!






Elsétáltunk a Nagyival a kisboltba porcukorért. Mert kellett a sütihez...



Huncutságért nem megyünk a szomszédba... :o))))






A próbanap






Történt egyszer, hogy Nagyapóval maradt kettecskén a Zsebgyerek.
Najóóvannna! Ott volt a Nagyi is, de csak a háttérben... a rend kedvéért. Pedig nem is kellett volna!

Mindegy, hogy ébredés, kakis/pisis pelus, reggeli, ebéd, vagy uzsonna, játszótér, vagy ebéd utáni alvás, minden rendben van velük.

 Mert a Nagyapó és ez a mi Kiscsikónk remek párost alkotnak.
















































2013. március 21., csütörtök

Zsebivel az élet...



Ma délután picit korábban sikerült hazaérnem a szokottnál.
Nem ült senki a gépnél, gondoltam, nosza, gyorsan körbekukkantok, kinél, mizújs.
Miközben nyitottam a masinát, mondtam Ilcsinek, kéne írnom valamit a blogba, mer' az OKati mingggyáá reklamálni fog.. Mire végigmondtam, már itt is voltunk, és olvastuk a kommenteket... :o)))


Jelentem Zsebi még nem csinálta meg a lépcsőt, s amikor alszik, akkóómeg én nem vagyok itthon. Ha meg igen, még mindig abban a szobában alszik, ahol az egyetlen, működő számítógép van. És ugye, PociMaci háborítatlan alvása mindenekelőtt!  :o)))))))

Szóval megvagyunk, jól vagyunk, még egy szinten mindenki mindenkivel és mindennel. :o)))))

Készül a mese egy tizennyolc hónapos Kiscsikóról...
Amint lesz fél órányi idő, amikor nem akar mindjárt az ölembe ülni, amint leülök a géphez (miközben sikítozva mutatja "entét"), elmondom ám Nektek is.

Csak bírjátok kivárni... :o))))))









2013. március 14., csütörtök

2013. március 5., kedd

Költözés







Szombaton hazaköltöztek a gyerekeink! :o)))))))

Vasárnap reggel már Zsebgyerekkel egy lakásban ébredtünk... :o)))))

És ez valami mesés dolog na!

Most egy picit zsúfoltan vagyunk még idelent (lépcső nincs teljesen készen), de ez rövid ideig tartó átmeneti állapot.

Imádni való a mi kiscsikónk!