Meggy, minden mennyiségben

Meggy-napok vannak mifelénk, hálát adunk mindenkinek, aki hozzásegített minket!

Cirka 25 kiló meggyet dolgoztunk föl. 11 kiló a fagyasztóba került, 8 kilóból Ilcsi lekvárt főzött, a maradék 5 kilót pedig megettük/megfőztük/megsütöttük. Nagggyon finom volt! :o))))

Bár a meggyes pitémmel én sem nyernék szépségversenyt... :o)))

Zsebi is élvezte a magozást.

A meggyleves holnapra lesz IGAZÁN jó.

Más is van...

Új ágy került a Vuk-os szobába. :o)))

Most már unom! Vissza akarok menni az ágyamba!

Zsebi még inkább a régi, rácsos ágyban alszik, de kipróbálta már (délutáni alvásnál) az újat is. Egyenlőre szokja az újdonságot.

Apával az alvás... :o)))))

... és készülünk ezerrel a keresztelőre.

... és könnyek...

Simon András grafika

Néztem utána, ahogy kezeivel hadonászva tört keresztül a tömegen. A zsákja valahogy a vállára volt kötve, kalimpált az is. Mintha követné a hosszú, csontos karokat.
Nem volt tiszta.
Álltam a tömegben, magányosan, és némán sírtam. Pár perccel előtte mondtam meg neki, hogy nem jöhet többet a közelünkbe. Nincs több kaja, ruhamosás, semmi. Elfogyott az erőm, elfogyott az akaratom. Legközelebb akkor jöjjön, ha azt tudja mondani nekem, hogy évek óta tiszta, egyenesben van az élete. Ha azt mondhatja: ÉLEK! Azt felelte, akkor nem látom többet. Szidott mindent, és mindenkit, aztán sértetten elrohant. Nem hallgatott végig.
Azóta nem tudok átutazni a Móriczon sírás nélkül. Keresem a szememmel mindenhol, amerre járok... utcán, aluljárókban.. megnézem a padon/járdán fekvő embereket.

Ma lett 32 éves.

Nem tudom, élt-e valaha...

Egy (számomra) megrázó erejű kép, amit Gergő kapott valakitől (Arról készítettem ezt a fotót).  Sokáig őriztem neki, aztán elkérte. Aztán eltűnt. Talán drogra cserélte...

Ufó

A pici lány ült a hófehér asztalkájánál, hófehér széken, kanalazta ügyesen a joghurtját, csak kicsitnagyon volt maszatos a pofija. Lassan haladtam a munkával, nehéz volt nem őt nézni. Két éves lesz augusztusban.
Evett, és nézte a tévét. Anyja a lakás másik végében matatott valamit. Percekre szaladt csak ki, nem hagyta magára hosszú ideig, és közben szinte folyamatosan beszélt hozzá.
Kicsi lány evett, már a kekszet majszolta, és nézte a tévét. Aztán egyszer csak rémült/keserves sírásra fakadt. Én öt lépésre voltam, az anya távolabb, de ő ért oda előbb a gyerekhez. Fölkapta, ringatta, vigasztalta, míg a sírás hüppögéssé csendesedett, majd újra könnyes mosoly volt a csöpp arcon.
Elképedve kérdeztem, mi történt. Baromira nem értettem...
- Ebben a rajzfilmben (ami egyébként tényleg kicsiknek (!) való, bizonygatta) van egy sátáni nevetés, amitől N. már EGÉSZEN PICI (!!!) KORA ÓTA FÉL. - mesélte az anya zavartan mosolyogva.

Én meg csak néztem bambán/elszörnyedve/mittomén... nem hittem a fülemnek, na!

Egyébként egy értelmes, intelligens, kulturált, minden iránt nyitott nőről, és a kislányáról szól a történet.


TUDOM, hogy én egy ufó vagyok, amikor gyerekekről, a tévéről, a készségfejlesztésről meg ilyenekről  van szó. (még a saját, tágabb családomon belül is így tekintenek rám).
Nade ENNYIREEEE?

Rollerpiskóta

Ma úgy jöttem haza munkából, hogy most aztán méteres-kalács sütés lesz itten! PRÓBA méteres-kalács! Mert jön nászuram Erdély-országból, oszt szereti az édességet. NAGYON!

Kényeztetni szeretném… :o)))

Jóóól megvettem hazafelé mindent, ami köll, itthon pedig jóóóól pofára estem! Kiderült, hogy a nagy konyhaberendezkedés alkalmával, egy elegáns mozdulattal kihajítottam az őzgerincformáimat, mert berozsdálltak a marhanagy minőségükben.

Szóval holnap mehetek sütőalkalmatosságot kajtatni. Hol keresgéljem? Nnna, mindegy! Majd megálmodom még addig.

Deazééé lett sütemény a vacsora-asztalra! Sütöttünk a Zsebivel „rollerpiskótát” /Piskóta roládot, csokoládékrémmel. Majdnem olyan, mint a fatörzs… : o)))/

jollejpicskótátcsütünkamamávalanya  

Megzabálom, amikor ott tüsténkedik körülöttem. Keveri a piskóta-tésztát, adagolja bele a porcukrot, tojássárgáját, néha, nagy igyekezetében (meg a Mama sem figyel oda rendesen) leesik a székről, néz nagyot, visszamászik, és folytatja tovább… :o)))))

Kismaszat meg csak nő, nőddögél, ahogy kell. Mosolygós kis krapek. Próbál gőgicsélni, nagyon édes, ahogy formálja a pici száját. Szereti, ha foglalkozunk vele, de szeret jókat aludni is. 

Nappal.
Éjjel meg boldogítja Anyát! :o)))
Azért aludni is hagyja ám egy kicsit. Meg aztán Kiscsikónk szeret reggel sokáig aludni, HurkaGyurka szintén, így Anya is visszaaludhat 9-ig, fél 10-ig, miután Apa elment dolgozni. Ritkán van másképpen. :o))))

Meg az is van még, hogy a gyerekek eldöntötték a Regő-keresztelőt. Augusztus 2-án lesz. Ez szombati nap, REGŐS és LEHEL névnap van aznap. :o)))))))

Most kezdjük szervezni.

A mártoni templomban szeretnénk elsődlegesen, vagy itt, a mi templomunkban. Majd elválik, ha már tudjuk hol, milyen feltételekkel vállalják a keresztelést.

A keresztszülők személye még szintén tervezés-fázisában van. Valószínűleg most is többen lesznek.

Ilcsi reméli, hogy Erdélyből is tud valaki jönni. Szeretné, ha legalább egy-két ember képviselné az otthoniakat.

Nem akarunk nagy banzájt, de úgyis az lesz belőle. :o))) Ha csak a legszűkebb családot hívjuk is, vagyunk vagy 25-en, 30-an. : o))))

Húslevest gondoltunk, meg töltött káposztát. Azt meg lehet főzni előre. Sütemény is olyan előre-sütős fajta kell, azt később gondolom ki.  De ez odébb van.

Előtte még összejövünk egy családi ebéden, pacalra/csirkére… :o)))
KataFerkónak kívánunk soksok boldogságot... :o))))

Nyár végén pedig Zsu-ölelő bulit tartunk valahol…. :o))))))

Csak már ott tartanánk! (bár nekünk hamar tovaröppen majd a nyár... de neki hogy?)

P.s.:

Jajjjajjjajj, André Rieu meg olyan jóóó volt! :o)))) Még most is táncol a lábam, ha rágondolok…

Már megint fél 11 van! 

Pedig ma korán akartam aludni menni...

Levél a távolba...

Ma meg az volt, hogy délután úgy döntöttem, kipróbáljuk a tésztagépet, és nagyon belefeledkeztem.

De nem ezzel kezdődött a nap, hanem a szavazással. Már korán reggel letudtuk a Papával. Miközben a szavazó helyiség felé haladtunk, hívott K, hogy megkapta az sms-t tegnap, csak túrázott, így ma válaszol, hogy a tortázást most kihagyja, mert rengeteg restanciája van odahaza, végzi a dolgait. Meg, hogy beszállna a családi ebéd költségeibe szívesen, csak ne maradjon el végleg. (Nem tudom Neked mondtam-e, hogy későbbre halasztottam a pünkösdi családi ebédet, több okból. Jönnek az erdélyiek, igaz nem tudjuk pontosan mikor, de valószínűleg júniusban. Aztán meg a Katáék is előre hozták az esküvői kerti-partit. Július közepe helyett június 14-én lesz. Ez így már sok lenne anyagilag.)

Szóval az a helyzet, hogy nagyon jólesett ez a telefon. Mondtam neki, hogy számítok majd rá feltétlenül, a bort nem bánom, ha Ő rendezi. És nem marad el a közös ebéd, csak későbbre tolódik. :o))))

Ma nem kellett főznöm, tegnap készült bőven húsleves, rántott csirke, petrezselymes újkrumplival, tzatzikival /Papának vettünk savanyúságot, ő nem szereti a joghurtos-tejfölös-kefíres izéket  :o)))/.

Torta is készen volt, csak csokizni kellett.

A délelőttöt takarításra szántam, de aztán Zsebinek nem volt kedve kimenni a játszótérre, így itthon maradt velem, hátul játszottunk a homokozóban.

Ilcsi kisétált Kismaszattal az Europarkba körülnézni, Zentének szandált kell venni, Bélák meg hátul dolgoztak ezen a hétvégén. Rendezik egy kicsit a terepet, hogy jobban elférjünk, normálisabban nézzen ki, meg ilyesmi…

Ebéd után mindenki pihizett kicsit, kávéztunk, mosogattam, molyoltam...

Ébredés után Nagyfiút köszöntöttünk. Szerdán volt 36 éves. :o)))))  Isssteni lett a túró rudi torta (ezt kérte)!

Nnna, és ezután jött a hirtelen ötlet (nem terveztem előre), hogy tésztát gyártunk Zsebi hathatós közreműködésével. :o)))))

Persze velünk volt Kismaszat is... :o)))

Közös Bélus-Bendegúz születésnapot terveztünk erre a hétvégére, de mindkét fiúcska beteg lett odaát. Így történt, hogy magunkban ünnepeltünk. 

Szóval ilyenek vannak mifelénk.

Szavazzatok!

... de csak, ha van kedvetek... :o))))

Nektek melyik tetszik a legjobban?

első

második

harmadik

negyedik

Kövek

Talán említettem már, hogy szeretem a köveket.
Állandó társaim a számítógép mellett is. Egyiket Bélus fiamtól kaptam, az első erdélyi útjáról hozta... a másikat Napsugárlánytól (tőle rengeteg van), a következőt Zsebivel találtuk múltkor a parton, és megtetszett. A legfrissebb (a legkisebb) tegnapi. Kiscsikótól kaptam ajándékba a játszóérten, játodmamamilyenszépgabics? 

Boró is hozott nekem a tengerpartról, gyönyörűt... (Születésnapi ajándéknak, a pöttyösbögre mellé. Mert abból sincs elég. Sohasenem...)

Régóta készülök arra, hogy /az éppencsak megszületett :o))/, Zsebgyerekkel köveket fogunk gyűjteni a Duna-parton (vagy a Tatros partján, vagy bármilyen más víz partján), aztán otthon jól kifőzzük ecetes vízben, megszárogatjuk, megfestegetjük.
Az utóbbi hetekben is sokat gondolok erre, bár lehet, még korai ez a tevékenység neki... vajon érdekli-e majd? Ha igen, hosszú-hosszú ideig képes egy helyben ülni, állni, tenni azt, ami érdekes. Ha nem, egy másodpercre sem tud nyugton maradni.

Aztán ma, Aranyunknál ezt találtam:

"... Gondolod, kerül életed útjába

egyetlen gátoló kő is hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike,

hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged

se, hogy lohassza kedved, merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette,

hogy te megállj mellette,

nézd meg a követ, aztán kezdj el

beszélni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet

küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,

utadba minden kő áldást hozott.

(Túrmezei Erzsébet)"

Szeretem.