... és mosoly

Ma délután jöttem hazafelé Zsebiéktől, és szembe jött velem az utcán egy pasi, pólóban. Rajtam bélelt meleg nadrág, hosszú ujjú póló, pulóver, mellény, téli kabát. Valamit túlzásba vittem?


Zsebi aludt, mikor odaértem.
Amint jelezte, hogy ébren van, mentem és lekucorodtam a kiságya mellé. Tünemény, ahogy ébredezik. Idő kell neki, hogy TELJESEN fölébredjen /Nem is tudom,  honnan olyan ismerős ez nekem?! :o)))/.
Először csak figyel, nagy komolyan. Ki ez? Azért az Anya is jön, ugye Nagyi?
Persze, hogy jött. Fölhúzta a rolót, erre már Zsebgyerek is fölült, "Nnna, végre! Már látok is valamit!" - gondolhatta magában. Elkezdett karattyolni Zsebibaba-nyelven, imááádom! Akkorra már fülig ért a szája. Kivettem a kiságyából, és leültünk mesekönyvet nézegetni, mesét olvasni. Ő választotta ki a könyvet, és hallgatta naaaaagy figyelmesen Hápi kacsa történetét. Aztán megmutogattuk egymásnak a többi mese állatkáit. Ez új, hogy mutatja a bocit/rókát/kutyust/cicát/mifenét a könyvben. Nekem legalábbis új...

Egyre több mindent csinál Ilcsi után. Mutatja ő is a kezeivel, hogy "Töröm, töröm a mákot..." .
Mutatja, kezeit széttárva,  hogy "Nincsen. Elfogyott."

Nincsen!  :o))

Látod Nagyi? Elfogyott!

Mindig nehéz elválni tőlük. Deazééé ma is hoztam haza egy kis mosolyt Nagyapónak is.

Ez a mosoly!!! ANNYIRA  "ilcsis".

Könny...

"Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. 
Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. 
A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak,

 a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd." (Osho)

Nem ilyen szépen, mint Osho írta, de erről beszéltem ma este Gergőnek. Rosszul néz ki, és bár azt mondja van hol aludnia, nagyon aggódom érte. Nem lehet nála tudni (szinte soha), hogy amit mond az a valóság, vagy csupán a vágyait mondja ki hangosan... szeretné... elképzeli... akarja... abban a pillanatban. Szörnyű nézni, tehetetlenül, ahogy süllyed. Nem tudom megtartani, mindössze ennyit tehetek érte. Tisztálkodhat, enni adok neki.
Iszonyatosan fáj neki, hogy így él. Hiányzik az otthon melege, szeretné, ha az élete része lehetne a család, de nem képes tenni érte. Ebbe bele lehet őrülni! - mondja.

Nagyon rossz, amikor kimegy az ajtón... bele az éjszakába... nem tudom hova, kihez... Van-e valaki egyáltalán? Egy EMBER, akihez szólhat, aki szól hozzá...



Nélküle nem lehetek IGAZÁN boldog.

Akkor is, ha van más is, akit szerethetek.

Akkor is, ha van más is, aki szeret.

Tudja-e?

Elhiszi-e nekem?

Aludni kéne...

... hiszen mindjárt holnap van, dolgozós. Rám férne némi pihenés.

De leginkább Zsebi-napra virrad a holnap reggel. Kell az erőnlét a kiscsikóhoz, hiszen vágtat keresztül-kasul a lakáson... játszótéren...  MÁSZVA! Csak győzze a nagyi utolérni... MÁSZVA! :o)))

Már egyre hosszabb ideig áll kapaszkodás nélkül. Érdekes módon, az első "önálló állást" a szülei ágyában csinálta. Pedig az nem egy stabil alap egy imbolygó kismanónak! :o)) De jó ideig csak ott próbálgatta eme tudományát. Kapaszkodva lépeget már pár lépést, de, ha sietős az útja (és mindig az), akkor mászik.

Szóval igencsak igyekeznie kell nagyanyónak, ha lépést kar tartani az unokájával.

Úgyhogy megyek aludni.

Holnap pedig jóóól lefényképezem a mi kis Zsebgyerekünket! :o)))

Borókámnak...

... a ma délután emlékére.


Meg azért, mert szeretjük... :o))))

Egy kis segítség rám férne!

De jó, hogy holnap megyek Borókámhoz! Remélem tud majd segíteni nekem! Annyira új ez a blog-kezelés nekem!

Sütemény

Kicsit korábban érkezett ma az "Úgy ennék valami édességet!" érzés, mint máskor.  Papus nézte a Forma1-et felvételről, amikor eszembe jutott, sütni kéne valamit. Igenám, de nagyon üres a kamra/hűtő!
Körülnéztem itt is, ott is, föllapoztam a horváthilonámat, aztán belefogtam.

Ez lett belőle:

Itt a recept is, ha kedvet kapnátok egy kis sütéshez.

Lekváros lepény

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 20 dkg cukor, 10 dkg vaj vagy margarin, 2 egész tojás, 3 kanál barack- vagy málnalekvár, 10 dkg dió, egy késhegynyi szódabikarbóna, egy citrom reszelt héja.

A vajat habosra keverjük a cukorral és a tojássárgákkal, hozzákeverjük kanalanként a 3 kanál lekvárt, a szódabikarbónával elkevert lisztet és végül a tojások kemény habbá vert fehérjét. Kisebb méretű, zsírozott, lisztezett tepsibe öntjük, tetejére vágott diót hintünk, és egyenletes, közép-meleg sütőben 25-30 percig sütjük. Kiborítjuk, és ha kihűl, tetszés szerint darabokra vágjuk. Sokáig eláll.

Szó szerint ezt írja Horváth Ilona.

Persze nem én lennék, ha ugyanígy készítettem volna!

De csak ici-picit változtattam rajta, no! :)

Került a lisztbe csipetnyi só, cukorból viszont csak 10 deka, és a tetejére, a dió mellé alma-darabkák is szóródtak valahogy. A szilvalekvár csak azért, mert nincs itthon se barack,se málnalekvárom. 

Nem fog rám száradni...

Költözés

Újat tanulok ismét.
 Átköltözöm ide, mert nem akarom abbahagyni a blog-írást. Most aztán végképp nem, hogy itt van nekünk Zsebibaba. :o)))))

Nemsokára beszélni fog, jönnek a gyerekszáj történetek. Meg aztán nagyon fontos, hogy Gergőről is írhassak néha valahol... Ha úgy érzem, kell...

Ha működik itt is a blog-írás (nekem), akkor áthozom a másikról a bejegyzéseimet. Egy helyen legyenek. 

Majd meglátom.