Az ajándék

Nem régen van, hogy dolgozom náluk. De vannak emberek, akikkel az első pillanattól kezdve egy hullámhosszra kerülünk. És nem csak azért, mert egy idősek vagyunk. Itt az egész család olyan, hogy jó ott dolgozni, velük lenni. Ki tudja, hogy működik ez. Én nem.

Évával beszélgettünk, közeledik az új esztendő, naptárt szeretnék, mert rohamosan gyűlnek januárra a cetlik munka ügyekben. Aztán eljött az év utolsó munkanapja is náluk, amit le kellett mondanom Jani sógor temetése miatt. Gyere be az ajándékodért valamelyik nap. - mondta a telefonba. És mentem. Nagyon szép, kis formátumú határidőnapló volt a csomagban. Amolyan igazán nőcis.
És az ajándékkísérő kártyán a jókívánságok mellé egy idézet. Az egyik kedvenc (és nekem a legeslegszebb karácsonyi) Ady versből.

Folytak a könnyeim hazafelé.

Jóóóvannna!

Nappal dolgozom, éjjel sütök. Egész héten. Napközben Ilcsi süt.
Készen van a kétféle bejgli, a mézeskalács, a csokis tetejű linzer, a zserbó, a hókifli. Készül majd még egy adag bejgli, mézes krémes, habkarika a fenyőre, és kétféle szaloncukor. Egyiket Ilcsi készíti, másikat én. Hétvégére maradt némi takarítás (tényleg minimális). Hétfőn a friss húsok, zöldségek beszerzése. Kedd hajnalban vesszük meg a halat Papusommal. A forgatókönyv átbeszélve/egyeztetve, itt van a fejünkben. Harminc embert várunk az ünnepek alatt, persze nem egyszerre.
Erre az ünnepre várok, mióta beköltöztünk ebbe a lakásba.
Régen úgy volt, hogy egyik évben nálunk, másik évben valahol, valakinél a családban. Akkoriban lakótelepen laktunk, tágas, nagy lakásban, nálunk fértünk el leginkább.
Kőkemény munka az ünnepre készülődés, nem mondom, de öröm nekem is, Ilcsinek is.
Zsebi pedig élvezi, hogy körülöttünk sertepertélhet...

Élvezi a TERET, ami lett körülötte a kibővített konyha/ebédlővel. Sürög-forog, énekel, táncol... "játod, mama?" mutat a lámpaernyő felé, "itt vojt ed cejebogáj... hááát nem hiszemej!"  A képzelőereje hatalmas... játszásiból eszünk, brumimacit gyógyítunk/altatunk, Bogyó és Babóca mesét álmodunk tovább... :o)))))

Hatalmas fenyőfát kapott ajándékba "jacibácijédzuskátój" (bár még nem látta, csak hallott róla) A más egyéb ajándékok mellé...

(remélem megérti majd mindenki a családban, ismerősök között, akit érint, hogy a szülők nem szeretnék, ha Zsebi összekötné a karácsonyt a bazinagy ajándékhalmazokkal. Nagyon pártolom ezt a gondolatot,  szorítok nekik, hogy sikerüljön megvalósítani.)

Valamelyik este, vacsora után mi, felnőttek ücsörögtünk az asztal körül, dumáltunk, ejtőztünk, csak Zsebi kéredzkedett ki a székéből, és kolbászolt leföl. Egyszer csak megállt mellettem, megsimogatta a karomat, és azt mondta:  "szijjja mama! te, hodvad mama?" Hát elolvadtam, nnna! :o))))

Kedden, az év utolsó mondókázós foglalkozásán, Kati ígért egy, a jelenlévők közt (heten voltak összesen) kisorsolt könyvet/CD-t ajándékba. Zsebire, mint rangidősre, bízták a sorsolást. Rögtön három cetlit is húzott, nehogymááá szó érje a ház elejét! Ő igazán megtett mindent, hogy minden résztvevő nyerjen valamit!

Kati pedig a háromból kihúzta a Zsebi nevét. Merugye aki tud, az TUD! ?o))))))

Köszöntő

"Szia Anyukám Istenke Éltessen nagyon nagyon sokáig! Tudom hogy te értesz engem ebben a bazi nagy családban a legjobban! Örök hála érte SZERETLEK!"

Sűrű napok

Zsebi újra itthon van!!!

A feje tetején áll minden, de a gyerekek visszaköltöztek tegnap. A konyhában a csempézés még csak holnap/holnaputánra fog elkészülni. Holnap szerelik a villanyunkat is készre. Úgy terveztem, hogy a hétvégén megcsinálom a nagy munka utáni nagytakarítást, nem vállaltam semmilyen munkát. Na, ez az, ami nem jött össze. Csúszásba került a nagy munka, marad a takarításra a jövő hét, hétköznap, esténként. Fáradtan szoktam hazakerülni, nem örülök neki. De ez van, majd túl leszünk ezen is. (Nem akarom, hogy Ilcsi csinálja, hamar elfárad, egy bevásárlás is sok neki, elég, ha odafönt rendben tartja dolgokat. Azért odafönt tettem ezt-azt, mielőtt hazajöttek...)

Fázisfotók a mostani munkálatokról...

Más...
Jövő hét szerdán lesz a húgom 50 éves, meglepetés bulit szerveztünk neki, arra is készülni kell. Nem nyűg, de van vele feladat. Na, ebben tud segíteni Ilcsi! Salátákat, sülteket elkészíti kedden... :o))))))

És mindjárt itt a karácsony... Zsebivel mézeskalács sütést tervezek, más aprósütemény sütést, szerettem volna már a jövő hét végén ezzel is foglalkozni, de lehet, hogy takarítási munka is marad akkorra.


Ez persze most nem panasz akar lenni, hiszen mi akartuk, hogy karácsony előtt legyen rendben ebédlő, konyha.

A halálesetről...
A sógor Papusom nővérének /Áginak) a férje volt, 63 évesen ment el. Nyugdíjas biztonsági őrként dolgozott építkezéseken, útépítések mellett, a kocsija volt a munkahelye. November 28-án reggel a melósok mentek az építkezésre dolgozni, intettek Jani sógornak. Nem intett vissza. Odamentek hozzá, látták, hogy baj van, hívták a mentőket. Azok megállapították a halál tényét, hívták a rendőröket, mivel tisztázatlan körülmények között halt meg. Elrendelték a boncolást, amire viszont az engedélyt csak ezen a héten csütörtökön adták ki. Még nincs halotti anyakönyvi kivonat, nem lehet intézni semmit. A Jani nélkül Ági életképtelennek tűnik. Nem tudja fizetni a kocsi részletét (a házat már régen át kellett adniuk az eszközkezelőnek), ha kifizeti a szintén devizás személyi kölcsönét, marad húszezer forintja a megélhetésre (rezsire, élelemre, tisztálkodásra stb.). Ha valamelyik gyerek  (három lánya van családdal, mindegyik rengeteg nyűggel-bajjal), akkor nem tudja magát eltartani. Eddig nem kellett elmennie dolgozni, ha nehezen is, de házhitel nélkül talpon voltak valahogy. Manapság fiatalon sem könnyű munkára lelni, nem még majd' hatvan évesen. Hááátnnna!!!

Gergő régen járt erre (időnként megjelenik kajáért). Vele minden változatlan, nem tudok újat mondani.
Beszéltünk ugyan telefonon a héten, mondta, hogy jön, de nem így történt.
Már csak akkor készítem össze a szatyornyi élelmet, ha itt áll a kapu előtt...


Ilyenek vannak errefelé.


Ma is csak lélekben gyújtottunk gyertyát...