2014 március 28. Csupavigyor bejegyzés :o)))

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek 

szeressétek a gyermekeimet. 

Ha messze voltak tőlem, azalatt 

eddig is rátok bíztam sorsukat. 

Énhozzám mindig csak jók voltatok, 

szeressétek őket, ha meghalok. 

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, 

szeressétek a gyermekeimet. 

Te, homokos, köves, aszfaltos út, 

vezesd okosan a lányt, a fiút. 

Csókold helyettem, szél, az arcukat, 

fű, kő, légy párna a fejük alatt. 

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, 

tanítsd őket csillagos éjszaka. 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap, 

csempészd zsebükbe titkos aranyad. 

S ti mind, élő és holt anyagok, 

tanítsátok őket, felhők, sasok, 

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, 

vigyázz reájuk, hatalmas világ. 

Az ember gonosz, benne nem bízom, 

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. 

Igaz rokon, hozzátok fordulok, 

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; 

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: 

szeressétek, akiket szeretek.

Ma délelőtt, 10 óra 24 perckor, 3050 grammal, 52 centivel megszületett Regő unokánk. 

Jó a tüdeje kiskománknak. Hallottam sírni, mikor Ilcsivel beszéltünk telefonon. :o))))

Zsebi ma Nagyapóval volt. Amikor Papus megkapta az mms-t másodszülött unokájáról, megmutatta Zsebinek az öccse fotóját, japozzunkpapa... :o))))))

Már megint

... tizenegy óra van !
Nem az az őrület, hogy annyi az idő, hanem, hogy még mindig itt ülök.
Pihenni kéne... csak egy ici-picit. Nem tudom, sikerül-e... Mindenfelé zakatol az agyam, csaponganak a gondolataim. Hallom, hogy Bélus is molyol még odafönt, hosszú lesz az éjszaka mindenkinek.

Szerencsére Zsebi ma este szinte pillanatok alatt elaludt (persze több mese előzte azért meg ezt a "pillanatok alatt"-ot). Vajon mit fog szólni, hogy reagál, ha megismerkedik az öccsével? Milyen lesz, amikor, még a kórházban, meglátja először? (Az üvegen keresztül, mert látogatási tilalom van a babáknál.)

Ilcsi meg a kórházi ágyán fekve virraszt. Báááár... ki tudja. Egyik éjszakja alvósabb, a másikon csak hajnaltájt jön az álom.

A holnapi ebéd megfőtt, már csak a tejet kell fölforralnom. Erről meg az jut eszembe, vajon Regő is olyan kakaós-hasú lesz, mint a bátyja? Édes Istenem! BÁTY LESZ A MI KISCSIKÓNKBÓL PILLANATOKON BELÜL!!!

Ti tudtátok, hogy a kisbaba megszületése után két órán keresztül együtt lehet Anya, Apa, Cseppke?  Én nem.  De úgy örülten ennek a hírnek, mintha azt mondta volna Ilcsi, hogy képzeld, miénk lett a lottófőnyeremény! Igen furcsán nézhettek ma rám a metrón az utastársaim, bolond ez a nő? mit viháncol annyit? 

És azt tudtátok, hogy 30 napnál nem régebbi, házassági anyakönyvi kivonatot (hiteles másolatot) kell bemutatni ahhoz, hogy az újszülött az apa nevére legyen anyakönyvezve? Miközben ott van a házasságkötéskor kapott kivonat, az asszony fölvette a férje vezetéknevét,  egy lakcímen laknak, amit érvényes személyi igazolvány, és lakcímkártya igazol! És a leendő apuka szinte naponta látogatja a kismamát.  Mi az, ami nem világos a bürokrata néniknek/bácsiknak?
Hát a jó édes... Na! Ez semmi másra nem jó, csak, hogy újabb forintokat húzzanak ki a zsebünkből!

Ez volt a mai puffogásom, de nem engedünk belerondítani az örömünkbe! Azért se! :o)))

Hiszen holnap, ilyenkorra már láttam a másik, aprócska kis unokánkat. :o)))

Hiszen holnap ilyenkorra már kétszeres nagymama leszek. :o))))

A PAPA, csupa nagybetűvel

Vacsorához készülődünk, melegítem az ételt, terítek.
Zsebi már az etetőszékben, Apája palacsintát melegít, szeletel neki.
Tolja is befelé nagy ütemben, mire leülök az asztalhoz, és bekiáltok Papusnak a szobába:
- Vacsora!
Ember kijön, leül a helyére az asztalnál. Mire Zsebi mérhetetlen felháborodással:
- Énakajoooom!
Nagyapó már ugrik is, masírozik vissza a szobába, félszóból érti az onokát.
- Papaaaadejevacojaaaa!!!
S a szólított jön, és leül vacsorázni.
Mert egy úr az etetőszékben is ÚR! :o)))))))



Szolgálati közlemény.
Ilcsi még mindig kórházban, és egyben. Múlt hétvégére hazajöhetett, most már nem engedték el.
Jól vannak, Regő babával minden rendben, már 2,70, és 2,80 között van a súlya. Ilcsi vérnyomása folyamatosan magas, hol jobban, hol kevésbé a "megszokotthoz" képest.
Ma reggel, a CTG-t végző szülésznő jegyezte az adatokat, hogy hívják, hányadik hétben vannak.
38. válaszolta a kismama.
Akkor meg mire várnak?
Én a szülésre. - mondta Ilcsi. - Az orvost nem tudom. :o)))))

Úgy gondoljuk, jövő héten megszülethet a baba. A kérdés csak az, melyiken a hét hét napjából...

1878

Zsebi önéletrajzában elgépeltem az apja születési dátumát. Azt írtam, 1878. A röhögéstől sírva olvastam be a dátumot Ilcsinek a telefonba.
Mire a Papus: - Ahhoz képest elég jól tartja magát. :o))))

(Persze, hogy utólag vettem észre, amikor a házi példányra rápillantottam a konyhapulton. Így lett beadva az oviba.)

Nézzétek csak, ki fogadott ma, amikor beléptem SáraNagyi lakásába:

Ezt a babát a Sára készítette a húgának.
SáraAnya NAGYON tud babát varrni. De ez jobb!!! Profi! :)


  

Anya nélkül...

Egyenlőre kicsi idő telt el, hogy Anya nem alszik itthon (a nappali anya-nélküliség már nem annyira szokatlan neki, többször volt, hogy mi vigyáztunk rá). Péntek reggel ment el itthonról Ilcsi, és most vasárnap délután van. Apja pénteken korán hazajött munkából, és azóta is együtt vannak. Tegnap is, ma is voltak bent Ilcsinél együtt a kórházban. Ma ráadásul kimehettek (Ilcsi is!) a Hősök terére sétálni hármasban. Szóval most még nagy baj nincsen, bár azért mondja, hogy hol van anya? Mikor jön anya? Hiányzik neki, na! Meg nekünk is! Nagyon nagyon! Olyan üres a ház nélküle. 
Mondtam neki ma a telefonba, hogy azt nem akarnánk, hogy Regő baba előbb jöjjön a világra, mint ahogy neki jó, de... 
Jó lenne átaludni a következő egy hónapot, és csak arra fölébredni, hogy itthon vannak. 
Külön-külön.
Épségben, egészségben!

Boldogságalbum

A képen Simon András grafikája látható

100 nap boldogság...
Rögtön megtetszett, amikor Katalinnál olvastam róla. Asszem tudtam az első pillanatban, hogy én ezt végig játszom... és játszom most is, hiszen nem telt még el száz nap azóta...
De TÉNYLEG CSAK játéknak tekintem, jópofa dolognak. Szeretem.
Olvastam persze, hogy akik sikeresen teljesítették a kihívást, azok... blablabla... hittem is, nem is.
Próbáltam, még az elején, emilben fölvenni velük a kapcsolatot, többször, nem jött válasz... mintha egy fantommal leveleztem volna. De nem érdekelt ez sem, gondoltam ez az én egyszemélyes játékom lesz, néha nekem is szabad ilyet, nem foglalkozom fantomokkal.

Aztán volt a kép a nagyanyámról... olyan boldogság-lavinát indított el a családomban, hogy csak tátottam a számat. Tettem föl más fotókat is, régieket, hogy örültek ezeknek!

És ma este...
Kaptam egy üzenetet. "Mióta téged megismertelek, szinte csak jó történik velem..."
Elmondhatatlanul jól esett.
Egy mondat, egy ismeretlen ismerőstől.
Köszönöm Neked, Ágnes! :o))))

Születésnap

Szerintetek ki volt a mai nap főszereplője?

Papus kérésére nem volt nagy felhajtás a kerek évforduló tiszteletére. Azt mondta, inkább segítsük hozzá, hogy megvehesse az idei horgászengedélyt/éves jegyét. Tiszteletben tartottuk a kérést, deazééé... egy ici-picit, de tényleg, csak egy ici-picit muszáj ünnepelni, na! Két vendéget hívtunk: Anyut, és Ágit.
Na, de ahogy  Zsebi a tortának örült, az mindent überelt! Hát látnotok kellett volna! Neki MUSZÁJ volt a Papával közösen gyertyát elfújni, közölte, hogy Zentének is születésnapja van, deazééé istenéjtessenpapa, megzabáltuk! :o)))

Tanult koccintani Apával, és úgy ivott a talpas pohárból, mint egy nagy.

Ilcsi aszonta, Mama nagy tortát csinálj! Nagyot nem tudok, mert vannak korlátaim, a tortasütők mérete miatt, de emeletest talán.

Próbálkoztam...

A végeredmény ellen senki sem tiltakozott. :o)))

Eszekcsokitojtátmamaaaa!  

Más...

Ilcsikénk "belépett" a harmincötödik hétbe. Zsebi ilyenkor született. Regő már most nagyobb, két kiló körül van. Anya eredményei jobbak, mint a nagy tesóval ilyen idősen. A jövő héttől , heti rendszerességgel babaszív-ultrahangra fog menni. Összekészítette (nagyrészt) a csomagját, ha menni kell a kórházba. Azért abban nagyon reménykedünk, hogy most csak pár napos lesz ez a kórházi tartózkodás! 

Zsebgyerek, mintha érezné, hogy alapjaiban változnak a dolgok körülötte nemsokára, plusz tombol az első dac-korszak benne, produkál dolgokat mostanság. Minden NEM, igennemmama...

Pénteken sem volt kedve fölmenni a szobájába, sírt, toporzékolt, ő bizony lemegy a mamájoz. Mama ment föl hozzá, összebújtunk hármasban, Anya, Zsebi, Mama, aztán Anyát elküldtük pihenni a saját ágyába. Kettecskén maradva meséltünk egymásnak, énekeltünk, dudorásztunk, aztán... májmednyudottammama, s szép, lassan elnyomta az álom. 

Szerdánként, az úszás után szoktak Apával szaunázni ici-picit, szajonnáztunkmamaaaa!, füligvigyor az arca, imád pancsolni, OTT LENNI az uszodában.

Ma tudtunk beszélni Zsuzsalánnyal is skype-on (Anyu is!), örülés volt ezerrel. 

Csak Anyu nem érezte túl jól magát. Remélem, holnap TÉNYLEG átmegy a dokihoz!

Hát ilyenek vannak mostanság mifelénk...