Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2014. december 7., vasárnap

Ezt csak úgy elmesélem...



Erzsi tántim adventi koszorúja. Az első fotók egyike, amik meg is maradtak a memóriakártya segedelmével. :o))))


... OKatinak... :o)))))

Jól van, hát színt vallok! :o)))
A helyzet az, hogy az ablakos-mikulás-ajándékos fotók Papus telefonjával készültek (Az utolsó, a szalagos-verses-kekszes az már az új géppel. És az adventi naptárasok is.).
Történt, hogy péntek délután, amíg várakoztunk a masinára (mert nem volt az üzletben pont olyan, amilyent én akartam, és futárral kértek át egyet a cég másik üzletéből), mondtam az eladónak, hogy fél hatkor az unokáimmal, és a Mikulással van randim. Igyekezzen a dolgok minél egyszerűbb, és minél előbbi lebonyolításában. És, nem mellesleg, bevetésre készen kérem a kezembe a fényképezőgépet. Mondta, hogy kell majd bele memóriakártyát venni (ez persze nem volt újdonság,
 csak nem volt nálunk annyi pénz, hogy akkor megvegyük.), de pár fotóra van memóriája a gépnek. Megnyugodva indultunk (futva, mert késésben voltunk) a Mikulás-randira.
Euforikus örömmel kattogtattam. Készítettem fotót a lovas szánon érkező Mikulásról, a CSAK és KIZÁRÓLAG fejünk fölül, és körülöttünk hulló hóról (!), a tündéri krampuszokról, a várakozó emberekről, aprónépről. Na, meg Zsebiről, Kismaszatról, családról... soroljam még?
Aztán hazaérve jött a pofára esés. Egyetlen kép sem maradt meg a Kós Károly téren fotózottak közül. Papus csinált ugyan a telefonjával egyet-kettőt (szó szerint), de ő is inkább az új masinával játszott, mikor én éppen Zsebivel Mikulásoztam, vagy forró teáért, forralt borért álltam sorba.
Úgyhogy tegnap, a reggeli együtt-örülés, Mikulás ajándékozás, uszoda után elmentünk, és vettünk egy 32 gigás memóriakártyát az új masinába. Több, mint húszezer kép, és nemtom hány órányi videó fér rá! Ha már lúd, legyen kövér alapon.

Mert egyszer élünk, igaz-e?

Azóta aztán százszámra készülnek a fotók. Naffiú imádja, hogy sorozat-fotózni is lehet a masenykával, ma délelőtt mindent fényképezett. Zöldség pucolást, mézeskalácsozást, szaloncukor-készítést, Kismaszat molyolást, MINDENT. :o))))


Ez az új fényképezőgépem hiteles története. :o)))))

4 megjegyzés:

  1. Nos, én nem masina, hanem Zsebi/Kismaszat-függő vagyok... bármivel készült, teljes megelégedésemre szolgált... :)

    VálaszTörlés

  2. A mikulásprogramért kár, hogy nem maradt nyoma, nagy élmény lehetett. De most már lehet kattogtatni! Hajrá!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már túl vagyok az első dühön, de tényleg kár.
      De majd jövőre! :o))))))

      Törlés