...

Ma, 2015. április 27-én, este 19 órakor, az ikszedik kerületi rendőrkapitányságon feljelentettem a fiatalabbik gyermekemet, hogy visszaélt a bátyja személyes adataival, amikor a tettenérés során azokat adta meg személyes adatként. Nem először.

És a nap holnap is felkel.
És én... holnap is kimászok az ágyból, és elmegyek dolgozni.
És....

És... az élet megy tovább...

És én kapaszkodom.

A nagymamaságról

Borókámnak, mérhetetlenül nagy szeretettel

Darálom a diót a hétvégi, garázsvásáros süteményhez, közben csaponganak a gondolataim.

Nem mindig, de néha jó lenne írónak, költőnek lenni. De legalább jó tollú bloggernek,   hogy... minek is? Mert ők olyan jól tudják kifejezni az érzéseiket, elmondani a gondolataikat.

Mesélhetnék például arról, hogy Zsebi születése után, mikor először látogattam meg otthon, azonnal muszáj volt fölvennem, közelről csodálnom, érezni a finom baba-illatát. Irén mama rémülten nézett rám "Hogy mered megfogni? Olyan picurka!" Pedig Zsebi már a tizedik unokája volt. Nem gondoltam róla ezért, hogy nem jó nagymama!

Aztán, mikor Erdélyben együtt mentek az éppencsak kétévessel baromfit etetni, és Kiscsikónk hatalmas lelkesedéssel, egyre profibban utánozta, arra gondoltam, nnna ez az, amit én sosem fogok csinálni az unokáimmal. Ebben nem vagyok jó. Sorolhatnék még számos dolgot, amiben nem. De nem ez a lényeg! Ki ebben, ki abban tehetségesebb, jobb, ügyesebb, vagy egyszerűen csak rutinosabb.

Te majd másban leszel jó, jobb, mint én, vagy más nagyik.

Mert az egyik utazós, a másik színházba-vivős, a harmadik sütögetős-éneklős, vannak mesélősek, és van varrogatós, kreatív. Aztán van, aki ezt is, azt is tudja. 

Én a Bakonyi Panni vagyok, Te a Nagy Györgyi. Én felnézek Rád, Te pedig énrám. Ez is rendben van. Mindőnkben van valami, amit tisztelni (na jó, kicsit irigyelni is!) lehet.

Van úgy, hogy együtt örülünk, vagy éppen szomorkodunk. Van, hogy dicsérünk, van, hogy kritikát fogalmazunk meg. 

De mindig szeretünk! És ez a legfontosabb! 

Most egyszerűen csak örülj. Engedd, hogy átjárjon az érzés. Imádd, kényeztesd, rajongd körül.

Aztán minden kialakul majd, ne félj. Észre sem veszed, és egyszer csak odamászik Hozzád, nyújtja feléd a kis kezét, és azt mondja a maga baba-nyelvén mammma. Te pedig fölveszed, beszélsz hozzá, kicsit ringatod, és már eszedbe sem jut, hogy azon filózz milyen nagymama is vagy.

Csupán "csak" ott leszel mellette. És ő tudni fogja, hogy Te a nagymamája vagy!

                                     

Ovóbácsi

Most nem érek rá anyuci. Foglalkoznom kell a Regőssel. :o))))))

Mosoly

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

láttam a békét az emberek szívében,

Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,

Láttam az embert, és láttam a zenét,

Láttam a földet szeretetben élni,

Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Láttam Istent amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Hamvas Béla 

Lehet!

Szeretem. Verset is, képet is.

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban, 

sétálni télen kigombolt kabátban, 

szalonnát szúrni fagyos ágra, 

nem vadászni nyúlra fácánra, 

koldus kezébe kenyeret nyomni, 

csábítók között hűnek maradni, 

házad kapuját kitárni, 

hadd jöjjön hozzád akárki, 

kisgyerek könnyét letörölni, 

senkivel soha nem pörölni, 

dermedt verébért hajolni porka hóba, 

más baját sosem hozni szóba, 

békét, nyugalmat, szépséget akarni, 

adni, adni, mindig csak adni, 

tökéletesre lelni egy madár dalában… 

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Édouard Boubat fényképe

Vég(r)e

Végre vége!

Mindenkinél rend, és tisztaság, ragyognak az ablakok, csempék, szaniterek, illatoznak a szőnyegek.

Aminek egyenes következménye, hogy nálam nem lehet kilátni az ablakon, a szobánk poros, a konyha/ebédló/fürdő csak azért néz ki valahogy, mert Ilcsibogár is itt lakik. :o))))

És ezen nem is fogok változtatni.
Erőm végére értem.
Holnap még ezt-azt vásárolni kell, bár a nehezén már ott is túl vagyunk. Aztán már csak főzök, sütök. Vasárnap pedig végre újra együtt lesz a család.

Lehet, hogy befogom őket takarítani... :o)))