Nem szokványos...

... karácsonyi ajándékot kaptam ma az egyik családtól: disznótoros, egy üveg házi zsír, és bő egy kiló sertéscomb. :o))))

Hétfőn vágtak disznót, valahol vidéken. Azt mondja az asszony, hosszú évek óta ugyanott. Összeállnak többen, most éppen hat család, két kétszáz kilós "disznócska" bánta.

A hurkát meg is sütöttem vacsorára, Papus nagyon szereti. Ez legalább kétszemélyes adag volt (nem úgy, mint a múltkori,  azt egy hétig ette szegény, mert nekem ráadásul nem is ízlett...), épp annyi maradt csak belőle, hogy reggel tudok neki csomagolni. Finom volt, jólesett, jó lett volna utána egy pohár jóóóféle vörösbor, de az most elmaradt. Csak hétvégén kerül haza az új bor. :o))

A sertéscombot beraktam a fagyasztóba, abból lesz a közös karácsonyi ebédhez a mexikói husi. Mintha tudták volna, mit akarok készíteni... pedig nem is! :o))))


Ma körbekuncsorogtam az ismerősöket, családot naptárakért. Még nem kaptam az idén senkitől asztali naptárat, határidőnaplót 2013-ra. Az első nem is annyira, de a második már nagyon kéne! Cetliken a január, még a végén összekavarom a napokat/családokat/munkákat... mindent!
Volt már ilyen év, hogy december végén nem volt határidőnaplóm. Általában többet is kapok, mindenféle asztali-, fali-, határidőnaptárat.  Akkor nem volt annyi eszem, hogy rákérdezzek. Úgy éreztem, milyen ciki már... szólni, kérni... ááááh, dehogy!
Sejtitek a történet végét? Vettem. Ezt is, azt is. Najóóó, falinaptárat nem. Ha jól emlékszem, még haza sem értem vele, és már szólt a telefon, hogy kérek-e ilyen-olyan naptárat az idén is.
Úgyhogy most ELŐBB KÉRDEZTEM.

Két ünnep között remélem megérkezik mindegyik fajta.

Addig meg vigyázok a cetlikre. :o)))