Vannak sütemények, amikre sokáig, sokszor évekig készülök. Lelkileg. Aztán egyszer csak, mindenkit meglepve, már sütöm is.Kicsit megfontolatlanul, nem rákészülve (alapanyag szempontjából), de annál nagyobb örömmel, lelkesedéssel.
Egy ilyen sütemény a francia krémes is.
Már több recept van a tarsolyomban, kinyomtatva, kézzel körmölve, mind kipróbálásra vár. Csak odáztam... nehéz... éééénaztánnemtudokolyat, nyafogtam sokáig.
DE IZGATOTT. NAGYON.
Aztán egyszer csak ott álltam a cukrászdában, rendeltem a 24-i együtt-ebédünkre a nyeremény kuponra a krémeseket. Sokan leszünk, gondoltam sima krémesből több fér bele. De ott kellették magukat a francia krémesek is. Elkezdett motoszkálni bennem valami...
Otthon mondom Ilcsinek a sima krémest, rám néz, az jó mama, de én jobban szeretem a francia krémest. És az a valami egyre erősebben molyolt a lelkemben...
Az elmúlt másfél hetünk Inárcs jegyében telt. Míg Ágnesemék fürdőben kúrálták fájós csontjaikat, mi jöttünk, mentünk Pest és Inárcs között, vigyáztuk a házat, kertet, baromfiudvart, kuttyot.
Ezen a hétvégén már péntek délután kimentünk. És mire mindent bepakoltunk, már TUDTAM: most végre meglesz az a francia krémes.
Persze a receptek itthon, (sejtésem alapján) hozzávalókból szinte semmi.
Még jó, hogy van wifi, meg okostelefon, néha nem bánom, na!
Végül apróséf receptje mellett voksoltam.
Gondoltam most beleadok anyait-apait, pontosan végig csinálom a receptet. Fázis fotók vannak, korrekt leírás, meg minden... Idő, tér, nyugalom, csak a süteményre fogok majd koncentrálni, minden adott a teljes sikerhez.
Majdnem úgy lett.
De csak majdnem...
Íme az én francia krémesem története képekben:
 |
| Lépésről lépésre leírtam a folyamatot, összeírtam a hozzávalókat, és szombat reggel elmentünk beszerző körútra :) |
 |
| A tészta kicsivel többet pihent a hűtőben, mint két óra |
 |
| A második lapot már előre megszurkáltam villával (ez ugyan nincsen a receptben), mert ahogy sülni kezdett, hatalmas hólyagok lettek rajta... még a végén durrant volna. :o))))) |
 |
| A vaníliakrém hozzávalói (persze tojásból négy darab kell, csak későn kaptam észbe, hogy fotózni akarok) |
 |
| Forr a tej a bourbon vaníliával |
 |
| A tojásmassza is elkészült közben |
 |
| Vaníliakrém majdnem kész... |
 |
| ... már csak a tojáshab hibádzik hozzá... |
 |
| Összerottyantva egy könnyű, nagyon finom krémet kaptam |
 |
| Jóvannna! Még van mit tanulnom! :o)))) |
 |
| Így fotózva nem is olyan rémisztő, igaz-e? |
 |
| Vaníliakrém a helyén... |
... adtam neki időt, hogy hűljön, összeálljon.
 |
| A tejszínhabbal megint megjártam. Kellett nekem alább adnom! Arrafelé nem volt Cserpes. De azért az is meglett. |
 |
| A máz hozzávalói a konyha-pulton... |
 |
| ... és a fazékban rotyogva. |
 |
| Itt már szentségeltem megint, amiért nincsenek megfelelő eszközeim. Mondjuk első lépésként egy éles késsel, és egy normális lapáttal/spaklival/mittoménmivel is megelégednék |
 |
| Hát na! Nem hittem, de kijött belőle a húsz darab. És még a szélek is issstenienkrémes valamik lettek Papus legnagyobb örömére... |
 |
| Egy éjszakányi pihenés/összeszokás után lett teljesen kockákra vágva |
És hiszitek, vagy sem, de tök olyan lett, mintha francia krémes lenne...* :) A tésztája, a krém, a minden. Ilcsi azt hitte, hogy készen kapható leveles-tésztát használtam.
Már ne gyertek, mert nem tudok kínálni egy morzsányit sem. :)
*De azért nem nyugszom addig, míg ennél szebb, jobb, szájunk íze szerint valóbb nem lesz!
Lesz még mifelénk francia krémes! :)
