Gyertyagyújtás lélekben

Most az van, hogy a Jézuska meghallgatta Ilcsi kérését, és lesz szép konyhánk-ebédlőnk karácsonyra.
Ami persze azzal jár, hogy pillanatnyilag verik szét a lakás egy részét a fejem fölött.
Zsebgyerek a szüleivel visszacuccolt pár napra a régi albérletbe. ( Szeret minket a Sors, hogy a mostani bérlő jó ismerős, lehetőség volt erre!) Tegnap este "költöztek".
Zsebgyerek már befelé menet közölte a szüleivel, hogy ő haza akar menni. Az éjszaka folyamán pedig többször is megerősítette: Azsa akajok menni. Mamájoz. Papájoz.
Végül mégiscsak elaludt. Úgy, ahogy még sosem. Anya és Apa között a nagy ágyban.

Így ez az advent más lesz, mint a többi. Igazi várakozás, és mégsem. Az első gyertyát (és még talán a másodikat is) lélekben gyújtjuk.

12 éves

Ma 12 éves, és kész nő!

Most már nem babazsúr szerveződik, szalmabála-ugrálással (bár azt sem bánta volna olyan nagyon, mondta nemrég), hanem komoly vendégség (majdnem partit mondtam, csak az anyja meg ne hallja!), terembérléssel, meg ahogy kell. Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy ott már inkább barátnők/barátok lesznek a meghívottak, Pannus, te most nem tudsz jönni, így is ki kellett húzom a névsorból embereket, nem haragszol? deugye megsütöd a csokistetejűt?!?!?!  Halvány mosoly az arcán, szinte félve kérdezte, de megnyugtattam. :o)))))

Komoly, okos, jól tanul, nagyon nyitott, érdeklődő, kreatív, barátságos mindenkivel. Majdnem. Baromi nagy szája/hangja van, ha az anyjával beszél. De csak vele, megjegyzem. Már az apjával szemben sincs ekkor egója. :o))))

Most komolyan... mint egy görög istennő

Boldog születésnapot, Napsugárlánykám!

Bölcsődal

2014. április. 

Juppppppíííííííííííííííííííííí!!!!!!!!

Kenyér

Olvastam Böjte Csaba írását  a gyergyószentmiklósi gyerekekről itt, és közben élveztem a konyha felől bekúszó illatokat. Összefutott a nyál a számban. Ilcsi diós kenyeret sütött.*

Alig tette rácsra a produktumot, nekiestünk. Nem bírtuk kivárni, hogy hűljön egy kicsit. 

Mellé egy bögre tej (neki forrón, nekem hidegen), és faljuk. Mint az éhezők...

Isteni lett!

*Természetesen Zsebgyerek közreműködésével, csak azt nem fotóztam. Más dógom vót. Mesét játszottunk. A kenyértésztából gyerekecskével elkészítettük Cukit, a kukacot, és elmentünk hármasban a mezőre körülnézni. :o)))))

Csernus

Már akkor tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a legújabbat, amikor megláttam az első hirdetést.
De azt is tudtam, hogy idő kell hozzá, míg elmegyek megvenni... elkezdem olvasni... végzek vele...

Nem tartom prűdnek magam, de mégis... zavar a szabadossága, nehezen lépek át az ebből fakadó ellenérzéseimen. Gondolom nem tett jót a hozzáállásomnak, hogy leegoistagezicett.
Pedig amúgy élvezettel olvasom/hallgatom a gondolatait.

Jól van! Sok a duma, a mismásolás, mondom magamnak már napok óta. Húzod az időt! (netán, hogy NE kelljen szembenézni?)

Aztán az előbb kaptam egy "lökést" innen.

Senki nem tud megmenteni attól, hogy elolvassam.

Jaj nekem!

Összebújós

- Ez a kislány adott nekünk a reggelijéből. Mostantól ő is a barátunk lesz, jó? - kérdezte Leó, a kis oroszlán Fánikától, az elefántkislánytól, és Csíkoskától, a zebrafiútól.
Mindketten helyeslően bólogattak, csak Mayának nem tetszett a dolog.
- Máj nem vadok kiszjány! Máj nad vadok! ÓÓÓVÓÓÓDÁÁÁS!!!
- Téééényleg???? - csodálkozott rá Leó.
- Iden. Mej a zanya adott nekem tejet a cicijébőj, ész akkoj kicibőj nados ("nagyos") jettem. - mondta nagy komolyan, a már óvodás, nagylány.
Leó, Fánika, és Csíkoska pedig hittek neki.

Ma egész délelőtt kettesben voltunk otthon. Nem volt kedve kimenni az udvarra, én meg nem erőltettem. Meséltem könyvből, báboztam neki (ez a legjobb a világon egy óvodás nagylánynak kéremszépen), ő pedig lelkes, és hálás közönségem volt. Megdicsérte Piroska és a farkas meséjét, ez szép mesze vojt, Pannusz, segített megkeresni az öreg király elveszett állatkáit, és hangosan kikacagta a buta hollót, amikor a róka kicsalta szájából a sajtot. 

Aztán összebújtunk, csak úgy. Mert jólesett mindkettőnknek.

Ajándékba kaptam ezt a napot.

Köszönet érte, akit illet. :o)))))))

*Enni pedig pont annyira nem akar, mint a nővére. A kakaón kívül úgy kell beleimádkozni minden egyes falatot. A gyümölcsről már nem is beszélve... 

Vááátam icipicit

Naponta ismétlődő, esti program majackát etetni.
Történt egy este, hogy pár perc különbséggel értünk haza Ilcsi, meg én.  Szokásunktól eltérően nem öltöztünk át azonnal, hanem ágyra/székre/földre rogyva csak úgy dumáltunk, Zsebit puszilgattunk, pár percig semmit-tettünk. Gyerekecske lubickolt egy darabig a szeretetünkben, hagyta hogy kényeztessük, beszélgessünk, majd elkezdte mondani, etetni majackát, Mama, etetni majackát! Mondtam neki, jól van Kiscsikóm, mindjárt etetünk, tudsz várni ici-picit? Tucc vááááni icipiciiit - válaszolta, és lófrált tovább Ilcsi és köztem.
Pár perc múlva azonban  megállt előttem, és nagy komolyan azt mondta :
- Vááátam icipicit.

MUSZÁJ volt összecsóóóókolgatni, nnnna! :o)))))

Márton nap, és Kaláka

Örömzenélésre megyünk Zsebivel ide.

Nagyon várom... :o))))))


Addig pedig Márton napozunk. Libasült*, vörösboros, párolt káposzta, valami sütemény (ezt még nem tudom, mi lesz), és együtt ülünk le a családi asztalhoz. Ez mostanában ritkán alakul így (együtt asztalhoz leülés), sokat dolgozunk még hét végén is.


Most már talán sikerül lassítani... ráhangolódni az előttünk álló, ünnepi hónapra...

Azt szeretnénk, ha szép lenne. Nyugodalmas. Békés. Csendes.




* Kicsit izgulok a libasült miatt, nem készítek nap, mint nap, remélem sikerül. SIKERÜL.






 

Levél a Jézuskának

"Kedves Jézuska!

Szeretném, ha az ebédlőnk, konyhánk, előszobánk szép lenne (villanyszerelés, festés befejeződne) 2013. december 24.-re.

Köszönettel az ifj. ... család"


Másnap reggelre megérkezett Jézuskától a válasz:

"Kedves ifj. ... család!

A kívánságaitokhoz az Atya, a Fiú, és a Szentlélek segítségére is szükség van, de majd szólok neki, mert véletlenül

SZERETLEK BENNETEKET!"






Imádni való népek vannak errefelé... :o)))))))

Fojtani vagy nem fojtani? Ez itten a kérdés.

Én:  - Egeret láttam éjjel a fürdőszobában.

Embör: - (cifra káromkodás után) Biztos, hogy nyitva volt a szemed, nagyanyó?

Szerintetek?