Ötperces születésnap... :o)))

Második fejezet...


- Mikor mész haza? - kérdezte.
Ránéztem az órámra, 16 óra 10 volt.
- A fél ötöst már nem érem el, tehát a fél hatossal. Addigra végzek. - válaszoltam.
Amikor legközelebb a konyha felé mentem, láttam, hogy torta készül.
VALÓBAN nem gondoltam  hogy nekem készíti. SáraNagyinak is a héten volt a szülinapja, kért is rá egyszerűen elkészíthető, de finom csoki torta receptet...

Hát tévedtem. Nekem készült a torta. Ez olyan negyed hat magasságában derült ki számomra, és SáraAnya nem is értette, miből gondoltam, hogy másnak. Ő megmondta még délelőtt, hogy tortát fog sütni nekem.
És tényleg!

Ez ANNNNNYIRA jellemző rá! Kigondolja, eltervezi, elkészíti. És közben azon dohog, miért nincs már meg... Mire a kigondolás végére ér.. :o)))))

Nem sok fotó készült. Nem én fényképeztem. Valamiért... :o))))

De azért párat tudok mutatni.

Maya abban a pillanatban, amikor valaki, valahol gyertyát gyújt (és most van a Hanuka időszaka is náluk!), rögtön rázendít a "Bojdog szüjetésnapot" kezdetű nótára... :o)))

Amikor Anya behozta a tálcán a tortát, azonnal belenyalt a lecsorgott csokoládékrémbe, és üdvözült arccal mondta: "Ez nem is süti, hanem csoki!" És ragyogott a szeme. Megzabáltam! :o))))

Ja!!! És Sárának 18 órára az uszodában kellett lennie. Tehát 3/4 6-kor indulnunk kellett...

Így esett az ötperces születésnapi köszöntés, meg tortaevés péntek délután. :o)))))

Kicsit sem bánom

Ez a 2009-es karácsonyi kosár , amit Keresztúrra  vittünk le.

Talán még soha nem volt,  hogy ennyire ne lett volna pénzünk karácsony tájékán. Már régóta nem készen vett ajándékokat adunk a gyerekeknek, kivéve persze a könyv (mi felnőttek, egymásnak pedig ősidők óta nem vásárolgatunk semmit. Igaz, süti, bonbon mindenkinek jut pár falat...).
Egy kis süteményre, bonbonok készítésére mindig tudtam szánni pár forintot. Most ezt sem tudom megtenni.
Először bosszankodtam ezen, de rájöttem, fölösleges. Rengeteg előnye van az élethelyzetnek.
Ritkán megyek be a boltba, igaz, akkor egy szupermarketbe kell megtennem ezt, mert a közelünkben nincsen más, ahol a kajánkat beszerezhetném. Elképedve nézem a többi embert-kosarat. Azt a mennyiségű szart árut, amit tolnak a pénztár felé... Önkéntelenül hallom sorban állás közben a beszélgetéseiket. Szinte hisztérikusak, nehogy egy forinttal is kevesebbek költsenek valakire, mint amennyit az illető tavaly költött rájuk. Szomorúan hallgatom őket.


A beszorított elme csodákra képes! - vallom ezt teljes hittel, és meggyőződéssel. Hiszen annyiszor bebizonyosodott számomra, hogy IGAZ!
Ma délelőtt, molyolás közben kitaláltam, mi lesz a srácok ajándéka az idén. :o))))) Ahhoz is kell pár forint, de TÉNYLEG csak pár forint (csak vastagabb kartonpapírt kell hozzá vennem). Annyi pedig búvik a pénztárcámban.

Persze kaja lesz. Hagyományos sütemények is, mint bejgli, zserbó, keksztekercs. Éhezni nem fogunk. :o)))
Együtt leszünk. Megvan a menetrend, mikor, kinél jövünk össze.


És kicsit sem bánom, hogy így van mindez!
Mert a legfontosabb, hogy Gergő bent van a rehabon!
Imádkozom a magam módján, hogy maradjon... Hogy legyen kitartása végig csinálni... Hogy, ha majd túl van rajta, építkezni tudjon belőle lelkileg is... Hogy békében éljen önmagával!
És akkor nem lesz baj a világgal sem.

Szeretném újra ilyen derűsnek látni.

Tudom persze, hogy volt már minden.
Többször, több hónapot töltött Keresztúron...
Volt kint Erdélyben, Csaba testvér mellett...
Komlóról eljött egy hét után...
Az utóbbi hónapokban többször majdnem belehalt a mostani életformájába.
Végigasszisztáltam mindezt.
De amíg élek, amíg él, nem adom föl a reményt! :o))



Most egy kicsit leengedtem. Nincs hajsza. Csak annyi munkát vállaltam a következő hétre, hogy jusson is, maradjon is... az erőmből.

Nagyon várom az ünnepet, mert az együttlétet jelent a családdal.
Már maga az ajándékok elkészítése is örömet okoz.



Azééé Zsebgyereknek már megvan az ajándék egyik fele. A másik még nem készült el teljesen, bár az asztalos megígérte, hogy jövő hét közepére az is meglesz.




*Najóóóvanna! A sütögetést kicsit mégiscsak  sajnálom. :o))))))

Születésnap képekben

Első fejezet... :o)))

Boró tortája

Nekem tetszett... :o)))

Nekem is volt, bibibííííí! :o)))

PÖTTYÖS BÖGRÉÉÉT KAPTAAAAM!!! És mesélős tenger kincseit...

Csendélet

Ezt meg csak azért, mert imádom Boró konyháját. 

A színeivel, és az  összes patinájával együtt

Zora is jól érezte magát

Folytatása következik vasárnap... :o))))

Tényleg úgy van az,...

... hogy a SORS nagy rendező. Kár bosszankodni dolgokon, mert előbb-utóbb mindig kiderül, hogy semmi nem történik véletlenül.

Tegnap városon kívül dolgoztam volna. El is mentem, ácsorogtam egy ideig a cudar hidegben a kapu előtt, mire sikerült elérnem a ház asszonyát. Kiderült, hogy elfelejtette, hogy ez a hétfő az a hétfő, amikor megyek hozzájuk. Nem először!
Hazafelé pedig szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy ebben a délelőtti időszakban, óránként egy busz van a városba, arra közel háromnegyed órát vártam. Nem voltam boldog, na!

Aztán alighogy elindultam a busszal, hívott Gergő. Mikor leszek otthon? Kellenének a papírjai, hogy bemehessen a kórházba. Mondtam, hogy nemsokára, és már vigyorogtam. Kívül, belül.





Ma pedig, munka után, Borókámmal szülinapozunk. :o)))))))

Pedig ma itt volt Zsebi...

... megvettük a kandallót, előkerült az adventi koszorúm, láthattam az épphogycsak két hetes, legifjabb családtagot, haladós voltam az itthoni munkákban...
És mégis! Rossz hangulatban vagyok, gyomrom gyűszűnyire töpörödve.
Holnap tizedike, Gergő pedig sehol.
Egész héten nem jelentkezett.

Zsebi-videó :o)))

Az egyik videót egyszerűen nem akarja föltölteni a you tube. És ide sem fogadja a rendszer. Viszont az indavideóra sikerült fölraknom.

A facebookon is sikerült így megmutatnom a családnak.

Vajon Ti látjátok-e így?

Majd mondjátok...

Pici

Ma délelőtt szánkóztunk kicsit Mayával a kertben.

- Egyedül szoktál lecsúszni a szánkóval?- kérdeztem tőle.
- Neeeeem. Mama sedít. Én méd pici vadok.

Megzabáltam.


Egy kis Maya-"történelem"...

Két napos

Maya sapiban

Négy hónapos

Maya és Blanca

Babák... :o))))

Sapis gyerek

Úszni jóóóó!

Maya dobol

Kalapos hölgy

... és ma, 2012. december 7-én.