Amikor ebbe a lakásba költöztünk, még volt. És néha használtuk is. Isten bizony!
Az úgy volt, hogy ajtón belül volt egy kapcsoló a csengőhöz, amivel kiiktathattuk. Sokszor hagytuk ebben a pihenős állapotban. Aztán történt egyszer, hogy jól leszúrtuk egymást, miért nem kapcsoltad vissza?!?!? Éééén???? Ki sem kapcsoltam! Hozzá sem nyúltam! Te pihentetted utoljára...
Szóval kiderült, hogy felmondott nekünk szegény pára. És úgy is maradt cirka 10-12 évig. Megjegyzem, nekem nem hiányzott. Aki akart minket, az így is bejutott.
Mostanra éreztük szükségét, hogy újat szerezzünk/szereljünk be.*
Tegnapra tehát lett egy új kütyü, egyszerű bim-bam, semmi túlzott hangkavalkád.
Csakhogy, alig szereltük be, jött a Laci bácsi.
Kár volt fölhívni a figyelmét, hogy most már nem kell telefonáljon, ha be akar jutni hozzánk... MEGNYOMKODTA VAGY HUSZONÖTSZÖR EGY MÁSODPERCEN BELÜL.
A csengő meg csak mondta, mondta, mondta, és még mindig mondta... ( Ja, és vagy egy órát válogattunk Papussal a boltban, végighallgatva az összes borzalmasságoshangú izékét, míg erre rábólintottam.)
Én meg a konyhában
Meg lehet ezt szokni?
Asszem visszakérem a csengő-nélküliséget.
*Jóvanna, én is mondtam, hogy legyen. Tudtam én akkor, hogy Laci bácsi játszani fog vele?!?
Nekem lenne egy (két) javaslatom, hogy mivel játsszon Lacibácsi,
VálaszTörlésde még megsértődne
a tátogásról jut eszembe: tudom miről beszél: én amikor bezúztam a zasztalsarkát: némán üvöltöttem
Abban a pillanatban nekem is volt. :o)))
TörlésNémán üvölteni? Igen. Hjajajj!
Két napja sincs, hogy egy ugyanilyen izét felszereltem. Eddig még nem nyomta meg senki. De ha valaki velem ezt teszi, beengedem, aláállítom, kimegyek, és nyomkodom...
VálaszTörlésNnna, ez az! Tudtam, ha mesélek róla, lesz valami frappáns ötletetek. :o))) Köszi, Vén! :o)))
Törlés