Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2014. január 8., szerda

A mi fenyőnk



Még egy szösszenet erről a karácsonyról, és ígérem befejezem a következőig.

Fenyőfánk az idén úgy lett, hogy Laci bácsi közölte még december elején, mostantól, az elkövetkező húsz évben ő akarja venni Zsebinek a fenyőfát. Ezen egy kicsit kiakadtunk, mert akkor velünk mi lesz? Mi is akarunk áááám... ráadásul szeretnénk gyökereset, hogy miattunk (még a Zsebi kedvéért sem) aztán ne haljon meg egyetlen fenyőfácska sem... meg ilyesmi. Szóval dohogtunk egy sort, aztán egyszer csak ott állt a behálózott fa az ajtófélfának támasztva az udvaron.
Gyönyörűnek mutatta magát már abban az állapotában is.
Már huszonharmadikán este megbeszéltük Szenteste napjának forgatókönyvét... ki, mit, hol, mikor csinál, tesz, hogyan is lesz. Ment minden a maga útján, aztán eljött Zsebi lefekvésének ideje, amikorra a fenyődíszítést terveztük. Azt kértem a fiúktól, hogy mire jön a Jézuska díszíteni, legyen talpba állítva a fa.
Nem gond, mondta az Ilcsi, a dobozolt cuccaink között vannak a fenyődíszek, és ott van két fenyőtalp is. Akkor jó, mondtam megnyugodva. Nekünk is van kettő hátul a sufniban.
Egy sem volt persze. Ott álltunk Papussal a sufniból kipakolt halomnyi cucc közepén, hogy akkor most mifene legyen.
Az lett, hogy átküldtük a gyerököt a kiserdőbe egy jóóó nagy festékes vödörrel, hozzon bele földet. Megfaragta, majd beleállította a vödör föld közepébe fát.
Ilyen stabil fenyőtartónk még sosem volt. Locsolgattuk (Igen! Tudom/tudtuk, hogy nem fog gyökeret ereszteni!) szorgalmasan, és ő meghálálta nekünk. Én láttam rajta, hogy örül minden csepp víznek!
Illatozott, nem hullott, nem akart állandóan fölborulni. Ide-oda húzgáltuk (egy bizonyos sávon belül, mert baromi nehéz volt), mikor, hogyan kellett a hely körülötte.

Sosem lesz más "fenyőtalpunk". :o)))


Mostan ide fenyős képek illenének, de Zsebiset kaptok. Baj?
















17 megjegyzés:

  1. ... és Zsebi azóta többször megkérdezte, "óóómmman a fenyőfa?"...

    VálaszTörlés
  2. Nekem kb. harmincöt éve egy vödör a fenyőfatalpam. Ebben többnyire macskaalom, vagy homok van, és locsoljuk bizony mi is. És valóban nem hullik annyira mint egyébként. Ezt az egészet aranypapírral szoktuk borítani, és még dísznek sem utolsó a fa alatt... Úgy látszik, ezt időről időre feltalálja valaki. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nem volt aranypapírom, csak ezüst. És örülök, hogy sikerült "feltalálnunk" nekünk is ezt a módszert. Boldogságosak voltunk a találmányunktól. :o))))

      Törlés
  3. Kreatív! Én a falrakaszthatós-felezettben gondolkodtam :-)))
    Zsebi meg ... csúcsséf lesz, meglásd :-))!

    VálaszTörlés
  4. Nevetni fogsz, de ez a falra akaszthatós-felezett módszer Papusomnak is eszébe jutott. De úgy néztem rá, hogy nem forszírozta tovább a dolgot. Pedig nem hátrál egykönnyen... :o)))

    VálaszTörlés
  5. Zsebire már igazán nem illik ez a név. Kissé nagyobbra nőtt.:))) És én már nem is emlékszem az igazi nevére:-(
    Viszont az biztos, hogy sütni-főzni jól megtanul!
    Szerencséje lesz annak a lánynak, akit egyszer majd feleségül kér!
    Mert tapasztalatom szerint a mostaniak semmit nem értenek már hozzá. Ki tanítaná meg őket, mire felnő ez a nemzedék?
    Én is most tanítgatom Ágit,- az inkább társalkodó, mint takarító-lányomat a sütés-főzés "titkaira" ,pedig ő tanyán született. De inkább traktort vezetett, mint a konyhában sürgölődött volna.
    Gúnyolódtak is vele otthon, hogy ha ő süti a mézest, akkor az betonkemény lesz!
    És most a nővére, sógornője kéri tőle azokat a recepteket, amiket tőlem tanult.
    Mikor hazalátogat,viszi a sütiket, és megfőzi nekik, amiket együtt főzünk, és minddel sikert arat. (jó, jó, tudom, most dicsekedtem kicsit a fogadott lányommal) Mert nagyon irigy vagyok ám az unokádra!
    A fiamnál ugyanez a helyzet. Ha jót akar enni, neki kell főznie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsebinek az anyakönyvezett neve Zente Bulcsu. A Zentét használjuk, ha nem Zsebinek szólítjuk éppen. :o)))

      Örömmel olvasom a történetedet.

      Remélem, hogy mindig lesznek kivételek, lesz, aki továbbadja a sütés-főzés tudományát. Meg az egyéb mesterségekét...

      Törlés
  6. Nos, ha a fát is be tudtátok csapni az öntözéssel, akkor annyira nem is rőstellem, h. kertész létemre élőnek néztem... :) :) :)

    VálaszTörlés
  7. én ezt a zsebbencsgyeleket felzabálom úgy, ahogy van, szőröstől-lisztesbőröstől, annyira ééééédes

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És porszívózni még nem is láttad! :o)))

      Törlés
  8. De jó ez az unokázási lehetőség, főleg, hogy ilyen klassz a gyerkőc, s a felmenők is vetélkednek körülötte!

    VálaszTörlés
  9. És nemsokára ketten lesznek. Mire Zsebi kinő az ölünkből, odakucorodik a Regő... :o))))

    VálaszTörlés
  10. Csodálkoztam is valamelyik bejegyzésednél, mikor azt írtad, hogy Ilcsi nagyon fáradékony. Akkor hát ez az oka :o)))
    Segíts: Regő, az fiú, vagy lánynév?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Regő Lehel kisfiú lesz. Aki hihetetlen aktivitással készülődik evilági életére. :o))))

      Törlés
  11. Zsebi hogy fogadta a hírt, hogy kisöccse lesz?
    Gondolom, már nagyban készítitek föl rá? Örül?
    Egyszer láttam az unokatesómnál, hogy simogatta az anyja hasát, és mesélt, meg énekelt az öcsinek. Meg hogy odatette a fejecskéjét a hasára, és élvezte ahogy mocorog, és rugdos. Annyira sajnálom, hogy nálam ez az élmény kimaradt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsebi egyenlőre nem nagyon foglalkozik ezzel. Időnként előfordul, hogy megpuszilja Anya hasát. Aztán átmászik Apához, és az övét is megpuszilja. :o))))

      Törlés