2014. január 15., szerda
Lakótárs
Gyökeret eresztettem az ajtó előtt, olyan váratlanul ért, hogy majdnem rácsapta az orromra. Moccanni sem bírtam a megdöbbenéstől. Nem értettem.
Mire feleszméltem volna, már nyílt is az ajtó. A lány a kezében szorongatta a ... nem is tudom mi volt az. Leginkább zsebkendőnek gondoltam.
- Elkaptam egy legyet. Viszem a szobámban lakó póknak. Amióta etetem, szemmel láthatóan nagyot nőtt. -mondta vigyorogva, s elviharzott mellettem.
Nincs egy sem, a munkáim közül, aki teljesen normális lenne.
Ez már tuti!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csak egyet nevezz meg Rajtad és rajtam kívül aki normááális! Nincs! :-)
VálaszTörlésLehet, hogy ketten is elegen vagyunk nóómálisékból? :o)))
TörlésA bátyám, némi, a feleségével folytatott vita után megkérdezte a z akkor kb 3 éves nagyfiát:
Törlés- Petikém, szerinted Anya normális?
Petike, érezve a feszkót, jóóóóól megvédte az anyukáját:
- Neeeeem! Az én Anyukám nem mormális! mondta sírós hangon...
Azóta a családban kissé pejoratív, ha azt mondjuk: Megvédelek, mint Petike az anyukáját...:)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAmikor először mentem hozzájuk dolgozni, első volt, hogy a lány közölte velem, ő biológus, nála nem lehet a rovarokat, bogarakat megölni. Mire a mellette álló anyja rezignáltan hozzátette: - Ez azt jelenti, hogy abban a szobában nem pókhálózhatsz. :o))))
VálaszTörlésHa nem lehet rovarokat megölni, akkor a legyet miért szabad?
VálaszTörlésMinden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.
Vajon ide van elrejtve az ölhető állatok titka?
:o)))
Nyilván nem!
Az ember akkor öl amikor akar.
Úgy tűnik a biológus palánta ezt az erkölcsi dilemmát még nem feszegeti.
Amúgy egészen addig nem pókhálózhatsz, míg a pók meg nem csípi. Utána az evolúció fejlett lénye majd önvédelemre hivatkozva öl.
Tudja fene, mi alapján dönti el. Talán úgy, hogy az egyiket szereti, a másikat meg nem...
Törlésbocs, de ezt a Katibátyja sztorit tényleg szó nélkül lehet hagyni?????
VálaszTörlésVicces, ha egy férfi megalázhatja a feleségét, és hülye helyzetbe hozza a 3 éves gyerekét?
Remélem nem botránkoztatlak meg nagyonnagyon, de tényleg.
VálaszTörlésAhogy olvastam a kommentedet, arra gondoltam, mennyire másképp látunk dolgokat... milyen sokszínű még ez az ici-pici kis közösség is. Szeretem ezt a sokszínűséget.
Meg aztán...
Családi legendáriumokat tiszteletben tartok. Mifelénk is vannak, amikre másnak elkerekedik a szeme. :o)))
Másrészt... akinek szóvá kellett/lehetett tenni, nyilván megtette. Ha úgy érezte. Akkor és ott.
ha a tiszteletben tartás azt jelenti, hogy szó nélkül hagyok egy megalázó történetet egy beszélgetőoldalon, akkor tiszteletlen voltam, nem tudom, kit sértettem meg, azzal, hogy nemhogy viccesnek csöppet sem tartom, sőt veszélyesnek de mérhetetlenül felháborít minden ilyen és hasonló eset...nem hiszem, hogy szó nélkül elmegyek az utcán, és magánügynek tekintem, de lehet jobban tenném, ha én is beállnék a sorba, és közömbösen továbblépnék, hisz ugye nincs közöm, hogy ki hogy és mire nevel és mit oszt meg a neten...másképp látom, igen, én vagyok a hibás, hisz azon sem tudok nevetni máshol, ha megalázó ruhákba öltöztetnek kiscsecsemőket, vagy citromot etetnek velük, hogy a grimaszaikon a felnőttek jól szórakozhassanak, mert kiszolgáltatott helyzetben lévővel "játszanak" ....lehet megbotránkoztattam azokat, akik ezt másképp látják, vagyis akiknek ez a vicces
Törlésnyilván szóvá teszik, és segítenek, "akkor és ott", mint ezt jól ismerjük, pl. minden olyan helyzetben, ahol emberek azt gondolják, minek szólnék bele, minek segítenék, majd lesz valaki, aki segít, (majd más), ha egy anyát lehülyéznek, vagy ellöknek a buszon, vagy megtámadnak az utcán....