Véget ért egy fejezet

Nyáron szólt először, lehet, hogy meg kell váljunk egymástól.

Aztán jött a szeptember, Sára új iskolába, Maya óvodába került. Osztottak, szoroztak és októberben megszületett a döntés, nem tudják tovább fizetni a munkámat.

Őszinte leszek, nem estem kétségbe.  Először. Mert sokatsokat kellett utaznom hozzájuk, csak ez elvett a napomból 15 perc híján négy órát. És sok volt már a munka is nekem... két felnőtt, két gyerek, két kutya, akik bennlakók... a kopaszmalac... a legkevesebb gondom a halak akváriumával volt talán... és MINDIG otthon voltak, láb alatt, nnna!
Amikor SáraAnya véglegesítette, hogy nem tudnak tovább fizetni, rögtön hozzátette, de, ha! Én meg belé fojtottam a megkezdett mondatot: Nem megyek még egyszer dolgozni hozzájuk. Néha-néha segíteni, nem mondom. De hosszú távra nem akarom még egyszer. Öreg vagyok már az Ő házukhoz. És ma már csak itt bent, a városban szeretnék munkát vállalni. Ezt régóta így gondolom, hogy ha Hozzájuk már nem, akkor sehová a város határain túl.
Szóval első blikkre picit megkönnyebbültem.
De... Több, mint tíz év! Az nagyon hosszú idő egy ember életében. Az enyémben bizonyosan! Sára a szemem előtt érett gyönyörű, ifjú hölggyé (bár még mindig gyerek, tudom én, de...). Volt idő, amikor hetente háromszor jártam ki, és a három alkalomból egyszer CSAK ÉS KIZÁRÓLAG AZ ÉN NAPSUGARAMMAL TÖLTÖTTEM A NAPOT! Micsoda szép idők voltak azok!
És a Maya! Alig bújt erre a világra, és már a karomban tartottam... a huncut mosolya, ahogy rendet vág a felnőttek között deje ide Apa, MOST! :o))), a hozzámbújóséneklős kicsi lány, akiből egyszer csak óvodás lett, apró kis filigrán tündér és mégis nagy... olyan nagy már.. csak nézem, hogy van ez?
SáraAnya, a forgószél, aki mindig tervez, és kivitelez, meghökkent, és elgondolkodtat, és deviáns, és annyirabaromira józan, hogy az néha már idegesítő. SáraApa meg... Ő nyugodt, túlságosan is az, vajon mi lehet a lelkében? A szokásait sikerült kiismernem, Őt magát csak felszínesen az elmúlt évek alatt.

December 30-án voltam náluk utoljára.
Dolgozni.

És bár néha a pokolba kívántam Őket (mármint a munkát, persze!), nagyon fognak hiányozni.

A búcsúbuli még szerveződik, és ugye Pannus, jössz a tavasz/nyár-ünnepre... és megnézed az évzáró táncbemutatónkat... és melyik versenyemre tudsz végre már eljönni.. és csinálsz csokistetejűt a következő szülinapomra is?

Szeretem Őket, nnna! Nagyonnagyon!