Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2014. január 4., szombat

Angyalok ünnepe





Éjszakánként, amikor nem tudok aludni, kiülök az ebédlőbe, a feldíszített fenyőfa mellé. Csodálom az apró kis fényeket, a mézeskalácsokat, a bumfordi habkarikákat/szíveket rajta. Újra és újra megcsodálom gyerekkorom díszeit. Eddig Anyu őrizgette féltő gondossággal, most megkaptam én, tovább-használatra.
Gyönyörködöm, s közben, mint valami mozifilm, peregnek a nemrégvolt ünnep képei bennem.
Tizenöt évet vártam ezekre a napokra.
Azon az első karácsonyon is megvolt minden, ami az ünnephez kellett. Fenyőfa az udvaron, a hűtő csordultig tele a főznivalóval. Minden megvolt, csak a család sehol... a béke... és a szeretet is eltűnni látszott.
Gergőről akkor már napok óta nem tudtunk semmit. Szenteste délutánját a rendőrségen töltöttük, hogy bejelentsük (sokadszorra) az eltűnését. Bélus fiunk is máshol próbálta feledni a félelmet, ami a lelkében volt
Csak ketten ültünk az asztalnál Papussal... és szalonnát ettünk kenyérrel.
Talán kétszer próbálkoztunk még a fenyő-állítással a rákövetkező években. Nem volt öröm benne... csak külsőség... felszínes dolog... némán sírtam fa-díszítés közben. A következő évtől már az ünnepi ételek ugyan elkészültek, de mindig máshol jött össze a család.

És most, először, mióta ideköltöztünk, nálunk ünnepelt mindenki! És IGAZI ünnepben volt részünk.

Nagy utat tettünk meg idáig...


24-én magunk voltunk... ötösben... /hatosban :o)))/



Aztán jött az első csipet-csapat














"Jacibáci"  majd' mindennap benézett hozzánk





Mivel az ünnep addig tart, ameddig mi akarjuk, a másik csipet-csapat vasárnap volt vendégünk






A fenyőfánk még áll. Bár nehezen válok meg tőle, hatodika után leszedjük.






De ez az ünnep örökre itt marad velünk. A lelkünkben... az emlékeinkben...

Köszönöm a családomnak!




10 megjegyzés:

  1. Gergő is része volt az ünnepünknek. Igaz, nem úgy, mint a többiek. Mindenből úgy sütöttünk-főztünk, hogy bőven jusson nekik is. Jött többször is. Hol a Szilvivel, hol egyedül. De mindig tisztán.
    És sokat beszélgettünk Róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szep unneped volt. Ne muljon el!

      Törlés
    2. :) kívánom, h. az a hosszú út továbbra is ezirányba haladjon...
      Tudod: "Mindig a sárga úton....."
      :)

      Törlés
    3. Ámen! Köszönöm lányok! :o)))

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Még nem kaptam meg a zongorabillentyűk receptjét... :o))))

      Törlés
    2. zongorabillentyűt találsz addig a neten, míg vén a spéci receptvel ideér
      :))

      http://www.mindmegette.hu/zongorabillentyu.recept

      Törlés
    3. Tudomááám, azóta láttam már. Pedig előtte még csak nem is hallottam róla. Csak ott először, Vénnél, a fészbúkon...

      Törlés
  3. de jó ilyeneket olvasni, gyönyörű
    annyira örülök
    veled

    kívánom, hogy legyen ez már mindig így, rendeződjenek a rendeződnivalók, boldogságos szép év(eitek) legyen

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, Katalin!
    Most sincs mindig dal, móka, kacagás. Vannak viharaink, rosszabb napok. De több a szeretet (meg soksok türelem hozzá). Az pedig mindenen átsegít. Ilyen egyszerű ez.

    VálaszTörlés