Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2013. január 9., szerda

Búgócsiga




Nem szeretem, amikor azt írja a telefonom, magánszám. Ha valaki hív, szeretem, ha megmutatja magát. Meg persze vannak rossz tapasztalataim is. Óvatosan nyúltam már a készülékhez is, és még óvatosabban hallóztam bele. A rossz érzés beigazolódott. A rendőrségtől hívtak, hogy Gergőt előállították. 72 órára előzetesbe veszik, bíróság elé állítják, az dönt majd a további sorsáról.
Őrült telefonálásba kezdtem. Pénz az nincs, hogy jó ügyvédet fogadjunk, hiszen a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) ügyvédje szerint 3-400 ezer a tarifa, bár ő "baráti" áron elvállalja százezerért+ kihallgatásonként, tárgyalásonként harmincezret kér. És ráérünk részletekben fizetni. Nagyon kedves volt. Elmondta, hogy szívesen ad tanácsot... hogy mennyirenagyon fontos, hogy az első perctől kezdve ügyvéd segítse a bajba jutott gyerekemet. Hálásan köszöntem neki a biztató szavakat, de ezer forintom sincs az ő költségeire. Hívtam a missziót, van-e jogsegélyszolgálat, ügyvéd-önkéntesekkel, akik segíthetnének. Van, beszélnek Eszterrel, intézkednek, hívnak.

Legnagyobb meglepetésemre,  visszahívást kérő sms jött Gergőtől. Az ütő megállt bennem, amikor fojtott hangon megkérdezte, mikor jön már az ügyvéd. Döbbenten kérdeztem, hol vagy? A rendőrségen.! - válaszolta ingerülten.
Ez a gyerek nem normális!- gondoltam magamban, bár hangot nem adtam a gondolatnak. Ott ül a zsaruk között  irodában, fogdában, mittomén, és HASZNÁLJA A TELEFONJÁT. Hallottam a háttérben, hogy szóltak, tegye már el azt a telefont. Hogy neki, vagy másnak hangzott el a felszólítás, nem tudhatom, engem megrettentett. Papus azt mondja, ha nem lett volna szabad a telefonálás, elveszik tőle a ketyerét. Lehet, én frászt kaptam, na!

Még vártam Eszterék telefonját, mikor (fél négy körül) megint Gergő hívott. Hol vagyok, meddig dolgozom, mikor találkozhatnánk. Nem is értettem, de komolyan, hogy mit mond... kérdez... Mikor találkozhatnáááánk??? Méér, hol vagy? Kiengedtek. - jött a válasz.

A találkahelyen nem egyedül várt. A régi barát, Viktor volt vele, ő azonnal tudott menni hozzá, amint hívta.
Mi történt? Miért vittek be? Miért engedtek ki már ma délután? Mostmivaaan????
Alig-alig kaptam értelmes választ.
Láttam rajta, hogy valami van benne, kérdeztem, mi az. Csak nyugtató! - csattant föl NAGYON ingerülten. - Hagggyál már te is békén!
Elnémultam. Percek teltek el (én legalábbis így éreztem), mire újra szólni tudtam. Közben Viktor kínosan feszengett, s az első lehetőségnél villámgyorsan távozott.
Miben segíthetek? - kérdeztem szomorúan. Pénzt kért útiköltségre. Adtam neki. Aztán elköszöntem tőle, és elindultam az ellenkező irányba.
Szeretlek anyu!- hallottam még a hátam mögül... vagy már előttem járt akkor? Nem tudom.
Úgy éreztem magam, mint egy búgócsiga.
Mint akit megpörgettek, és még mindig forog.
Mint akinek fogalma sincs, merre van előre... vagy hátra... vagy mi a fene is van most?!






6 megjegyzés:

  1. Jajjjj, Nati, úgy örülök mindig, ha hír van Gergőről... csak ugye más jellegű híreket szeretne az ember... Az említett Viktor sorstárs is?
    Azt hiszem, azért az nagy dolog, h. ilyen állapotban, helyzetben ki tudja mondani, h. szeret! (Laikus észjárásommal legalábbis így gondolom....)

    VálaszTörlés
  2. Igen, Viktor sorstárs. Együtt voltak jó ideig rehabon. Ő azóta már gyógyult, írt egy könyvet a maga útjáról, ami olyan sikeres lett, hogy egy éven belül már a második kiadásban is megjelent.
    /Drognapló/
    Tudom én, hogy szeret, tudom, jó, hogy kimondja. Azt hiszem tegnap nekem is KI KELLETT VOLNA MONDANOM. Átölelnem... valahová leültetni, beszélgetni... de nem tudok mit kezdeni vele ilyen helyzetben. És a pillanat pedig elmúlt. Csak a tüske marad...
    Sokszor van ez így mostanában.

    VálaszTörlés
  3. Ebben a helyzetben semmi mást nem tehetsz, mint azt hogy mellette vagy! Lehet, hogy egyszer végre elhiszi, hogy igazán szereted és akkor abba marad ez a pokolra járás. Öleld, puszild amennyit csak tudod, mert belül még mindig kisgyerek és nagyon fél. Olyan mint aki eltévedt a kerengőben. Vigyázz rá! ne törődj semmivel és senkivel!

    VálaszTörlés
  4. Hogyan öleljen az ellökött kar? A szív, az más. Azt nem tudja félresodorni. Tényleg folyton ismétlődő kör. A félelmek is változatlanok, esetleg mélyülnek. Mindkettőtökben.
    Bár tudnék segíteni.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, lányok!

    Ma sokszor jutott eszembe az a mondat, hogy még nem is élt igazán...
    Igaza van Borónak. Megrekedt valahol a kisgyerekkorban. Szomorú ez nagyon.

    VálaszTörlés