Egyrészt látom magam előtt, amint az olvadozástól Papusod alatt már tócsa van, másrészt nem akar néhanap Ő is fotózni? Márcsak azért is, h. Téged is lássalak tócsában... :))
Az a helyzet lányok, hogy nem várok senkire sem, ha fotózásról, videóról van szó. Mert a pillanat nem örök. Így is lemarad a masina sok mindenről. Ami persze nem olyan nagy baj, hiszen az emlékeinkben azért ott marad. :o))) Néha Ilcsinek jut eszébe, hogy kivegye a kezemből a gépet, vagy elővegye a másikat (az övékét). Itt nem én, vagy a Papus a lényeg... hanem Zsebibabánk (és majdan a többi unokánk) fejlődése. Lépésről lépésre. Ahogy elkezdett mászni, enni, pohárból inni, hogy milyen volt az első spenót-evés Apával. Az első fölülése egyedül. Hogy megnézhessem ezredszerre... kétezredszerre ahogy az első lépéseit megtette. Hogy egyszer majd, ha eljön a hetvenedik születésnapja, a gyerekeinek, unokáinak legyen miből emlék/fotó falat összeállítani. :o)))
Ahogy én tettem az Anyukám 70. születésnapján. Emlékeztek?
(Ide most szerettem volna belinkelni a régi blogból az Ancika-buliról szóló bejegyzést... persze közben jól el is olvastam volna. :o)))) De a freeblog megint beintett. Pffff!!!!)
Papa megdicsőülése is pompásan látszik!
VálaszTörlésPapa minden pillanatban megdicsőül, mikor az unokájára néz... gondol... :o)))))
TörlésValahogy a Nagyit is szivesen megnézném egy ilyen pillanatban. Ide képzelj egy füligmosoly jelet!
VálaszTörlésEgyrészt látom magam előtt, amint az olvadozástól Papusod alatt már tócsa van, másrészt nem akar néhanap Ő is fotózni? Márcsak azért is, h. Téged is lássalak tócsában... :))
VálaszTörlésAz a helyzet lányok, hogy nem várok senkire sem, ha fotózásról, videóról van szó. Mert a pillanat nem örök. Így is lemarad a masina sok mindenről. Ami persze nem olyan nagy baj, hiszen az emlékeinkben azért ott marad. :o)))
VálaszTörlésNéha Ilcsinek jut eszébe, hogy kivegye a kezemből a gépet, vagy elővegye a másikat (az övékét).
Itt nem én, vagy a Papus a lényeg... hanem Zsebibabánk (és majdan a többi unokánk) fejlődése. Lépésről lépésre. Ahogy elkezdett mászni, enni, pohárból inni, hogy milyen volt az első spenót-evés Apával. Az első fölülése egyedül.
Hogy megnézhessem ezredszerre... kétezredszerre ahogy az első lépéseit megtette.
Hogy egyszer majd, ha eljön a hetvenedik születésnapja, a gyerekeinek, unokáinak legyen miből emlék/fotó falat összeállítani. :o)))
Ahogy én tettem az Anyukám 70. születésnapján. Emlékeztek?
(Ide most szerettem volna belinkelni a régi blogból az Ancika-buliról szóló bejegyzést... persze közben jól el is olvastam volna. :o))))
De a freeblog megint beintett. Pffff!!!!)