Ima a gyermekekért

Keresgéltem, lapozgattam versek között ma a neten, és jajdejóóó, hogy újra olvashattam!

Tudom, Boró is nagyon szereti. 

Hátha más is...

Szabó Lőrinc

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek  

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt  

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,  

szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,  

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,  

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,  

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,  

tanítsd őket csillagos éjszaka. 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,  

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,  

tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,  

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,  

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,  

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:  

szeressétek, akiket szeretek.