2013. január 24., csütörtök
Gondolkodó
Krahácsolósan, visszahúzazágy-érzéssel minden tagomban mentem ma dolgozni. Nem fájt semmim, nem volt lázam, csak... mittomén! Nem vóót jó a közérzetem, na!
Öltöztettem Mayát reggel (fél tizenegykor????!!!!) szótlanul, beszélt SáraAnya mindannyiunk helyett, őt hallgattam. :o))
Ficánka ide-oda siklott a kezeim között/közül, szinte röptében, a levegőben adtam rá bodyt, zoknit, minden ruhadarabot. Igen nehéz dolga van az öltöztetőnőknek arrafelé...
Hirtelen mellém csüccsent, és csak nézett... nézett rám nagy komolyan.
Aztán megkérdezte: "Josszuj ajudtááááj?"
Honnan tudta?
Majdnem megfulladtam. A köhögéstől, és a röhögéstől...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csuda gyógyszereink vannak!
VálaszTörlésDe azért csak gyógyulj ki mielőbb, nem hiányoznak a nyavalyák.
Makacs tud lenni nálam a köhögés. Deazéééé igyekszem fityiszt mutatni a kórságnak.
Törlésolyan megható gyöngédséggel tudnak közelíteni ezek a pici emberek a problémákhoz, mennyire ráéreznek, és kis lelkükkel bátorságuk van szembenézni vele
VálaszTörléselérzékenyültem
Simikézős volt a hangja, nézése... és mindehhez két és fél éves.
TörlésEz már csak azért is megható, mert ők nem bújós, puszilkodós fajta emberek.
Emlékszem egyszer SáraApa nyakába ugrottam valamiért örömömben, és puszit adtam neki.
SáraAnya meg majdnem elájult ijedtében, hogy jesszusmostmilesz!!!!! :o))