Mitől lesz a farsangi fánk szalagos?

A rendszeresen erre járóknak (talán) nem új az infó: imádok sütni, de félek tartok kissé a kelt tésztás finomságok elkészítésétől. Talán, mert nem sok sikerélményem volt még eddig, vagy mittomén, de így van. 

Viszont hetek óta farsangi fánkra vágyom. Már megbeszéltem Anyuval, hogy hamarosan sort kerítünk egy fánk-sütéses összejövetelre (ez persze a történtek ellenére fennáll!).

Aztán tegnap kérdeztem a Nyanyustól, tud-e fánkot? Évente egyszer, de szoktam, jött a válasz. Kedve is volt, meg hozzávalója is, így esett, hogy nekiláttunk ma délelőtt.

Méricskéztünk (de nem nagyon), sitty-sutty összedobtunk a tálba mindent,  ami kell, némely alkotóelemet a recepttől jóóóól eltérve. 

Jó lett volna géppel dagasztani. Fölforgattuk az egész lakást, de az erre szolgáló keverőszár valahol, jóóól elbújva röhögött rajtunk, s csak azért sem mutatta meg magát. 

Szóval kézzel dagasztunk! - állapítottuk meg nagyon elmésen. Ági kezdte. Összekutymákolta, én meg dagasztottam, mint, aki nagyon tudja ezt a dolgot.

Magam sem hiszem, de mégiscsak igaz, rittyentettünk olyan fánkot, hogy nnna!

Most nemazééé, de finom lett. Meg foszlós. Meg pillekönnyű. Meg minden.

Mosmááá csak azt nem tudom, hogy mi a bánattól lesz egy fánk szalagos? Meg mitől nem lesz az?

Hmmmm?????