Mézeskalács januárban

Zsebinek annyiranagyon ízlett, amit karácsonyra készítettem, és volt még egy csomag mézes-fűszerem itthon, úgy gondoltam, nem tiltja semmilyen törvény a januári mézeskalácsot.

Összegyúrtam a tésztáját, s a receptben előírtak szerint pár órára hűtőbe tettem. Mert én szófogadó kislány vagyok...

Kb. egy hét múlva jutott eszembe, hogy tán ki kéne sütni. Mert hát úgy van az, hogy emberlánya tervez, a család/élet meg furtonfurt közbeszól. Aztán történnek mindenféle dolgok, amiktől emberlánya elfelejti még azt is, hogy a konyha arra való süssünk-főzzünk benne.

Ha Ilcsi nem kérdez rá, tán még most is a hűtőben pihen.

De rákérdezett. Én meg gyorsan, mielőtt a szerelők szétszedték a lakást, megsütöttem. 

Azt is mondja a recept, hogy előbb puhul a mézeskalács, ha almagerezdeket teszünk a süti mellé (szalvétába csomagolva) a dobozba. Máskor is bevált ez a praktika, alkalmaztam. 

A dobozt pedig betettem az ágy alá. 

Ma este villant bennem egyet a gondolat, tán meg kéne nézni, mizújs arrafelé, mézeskalácséknál. Bár sok reményt nem fűztem a produktumhoz... évek óta készítek karácsonyra, és mindig több hét telt el, mire fogyaszthatóvá vált*. Egyszer a húgomék azt  mondták, nekik márciusban (!) ízlett igazán.

Meglepetésemre, valami egészen finom, vaj-puha süteményre leltem. 

Még a végén megtanulok mézest (is) sütni! 

*almaszeletkékkel együtt is

A legkisebb trónörökös

Ezt ma éjjel kaptam SáraAnyától... Muszáj megmutatnom nektek. :o)))

Az az aaaaarc!!!!!!  Készen vagyok tőle! :o)))))

Most pedig megyek, és megzabálom. :o))))

Esik, süt a nap, esik, süt a nap, hétvégén meg hózik ismét

Olymértékben legyalult a mai nap, hogy már régen ágyban kéne lennem, Meg azért is, mert  fél négykor kelek holnap reggel. Vagy az még éjjel? Vagy hajnal? SZÖRNYŰŰŰSÉGESEN KORAI időpont, az biztos!

Esik, süt a nap, esik, süt a nap, hétvégén meg jön a hó ismét. Ti tudjátok követni ezt? Hangulatilag...
Én valahogy ma nem bírtam.

Munka után baba-nézőben voltam. De csak rövid ideig. Bendegúz, Balázs és az ő szüleik betegek. Prüszkölés, köhögés, könnyező szemek fogadtak, mikor beléptem a lakásba.
De azért kaptam mosolykákat is. Tündéri mind a két fiúcska! :o)))

Utána még meglátogattam egy volt "munkámat"... :o))) Jó volt újra látni őket!

De amíg odajutottaaaaam!!!! Hát elegeeem volt!!!!! Nem ment végig a Körúton a villamos. Illetve végig ment, minket mégis leszállítottak az Oktogonon, és egy megállót, egy zsúfolt szólóbusszal kellett megtennünk LASSAN ARASZOLGATVA a Nyugatiig. Miközben a majdnem üres villamos elhúzott mellettünk! A kezem tele cuccal, esett az eső, és valaki bűzösen párolgott a közelemben. Úúúúútáltam a tömeget!

Fél nyolc körül értem haza. Lezuttyantam Papus mellé az ágyra, és hallgattam a nem túl jó híreit.


Most én is úgy vagyok a mai nappal, mint nemrég Katalin:

"... alig várom, hogy vége legyen, és nem akarok tudni róla, múljon már el, ..."

Nyüsssz!!!



*Ja!  És akkor azt még nem is mondtam, hogy a szobaajtónk előtt lábtörlő (!) van, amibe letöröljük a papucsunk talpát, de mindhiába, mert a fehér por csak jön és jön be a szobába utánunk, és még arról sem tettem említést, hogy a Marianna-árok úgy döntött, megmutatja magát, és erre a legalkalmasabb terepnek a mi lakásunk tűnt neki, és hogy korlátozva vagyok a szabad sütési jogomban (!), nem férek hozzá a konyhaszekrényemhez, és egyáltalán!

Zsebi-híradó

Nemtom látszik-e, hogy teljesen rendben van ez a mi huncutszemű kismanónk? :o)))

Mitől lesz a farsangi fánk szalagos?

A rendszeresen erre járóknak (talán) nem új az infó: imádok sütni, de félek tartok kissé a kelt tésztás finomságok elkészítésétől. Talán, mert nem sok sikerélményem volt még eddig, vagy mittomén, de így van. 

Viszont hetek óta farsangi fánkra vágyom. Már megbeszéltem Anyuval, hogy hamarosan sort kerítünk egy fánk-sütéses összejövetelre (ez persze a történtek ellenére fennáll!).

Aztán tegnap kérdeztem a Nyanyustól, tud-e fánkot? Évente egyszer, de szoktam, jött a válasz. Kedve is volt, meg hozzávalója is, így esett, hogy nekiláttunk ma délelőtt.

Méricskéztünk (de nem nagyon), sitty-sutty összedobtunk a tálba mindent,  ami kell, némely alkotóelemet a recepttől jóóóól eltérve. 

Jó lett volna géppel dagasztani. Fölforgattuk az egész lakást, de az erre szolgáló keverőszár valahol, jóóól elbújva röhögött rajtunk, s csak azért sem mutatta meg magát. 

Szóval kézzel dagasztunk! - állapítottuk meg nagyon elmésen. Ági kezdte. Összekutymákolta, én meg dagasztottam, mint, aki nagyon tudja ezt a dolgot.

Magam sem hiszem, de mégiscsak igaz, rittyentettünk olyan fánkot, hogy nnna!

Most nemazééé, de finom lett. Meg foszlós. Meg pillekönnyű. Meg minden.

Mosmááá csak azt nem tudom, hogy mi a bánattól lesz egy fánk szalagos? Meg mitől nem lesz az?

Hmmmm?????

Így nézünk mi ki

Figyelem! Ez a bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas képeket tartalmaz!

/Amúgy meg Ilcsinknek ajánlom leginkább. Megmutatom, hol is tartunk most. Mert még nem látta, de érdekli... :o))))/

A régi mosogató  még visszakerült ide. Átmenetileg...

Az ebédlő egy része. Még a régi fűtéssel...

Csövek... nyomáskiegyenlítő... mifene...

A radiátor fölött nemsokára gyönyörű, hatalmas ablak lészen.

Elosztóközpont 

Emeleti fürdő1

Emeleti fürdő2

Mosdónk nem lesz a héten

Ez vajon kinek a szobája lesz?

Mélység...

Amikor egy helyen van a szoba, a konyha, az előszoba, a fürdőszoba. Meg a nappali is.

Január... hóvirág... Zsebgyerek... fűtés...

Mártonban voltunk ma délelőtt, hogy az éves gázmérő-leolvasást megejthessük.

Sok kedvem nem volt a kiránduláshoz. Sz@rul vagyok, millió dolgunk volt itthon, deazééééé...
A hóvirágok évről évre ámulatba ejtenek. Csodaszép, ahogy kidugják virág-fejecskéjüket a hó alól. Imádom őket!

Próbált megszökni előlem, röppent ide... oda... de én voltam az ügyesebb. :o))

Hazafelé bekukkantottunk Zsebgyereket nézni/ölelni/puszit adni sokat, együtt ebédelni. Én persze csak módjával imádtam ma, ne legyen Ő is újra köhögős.

Nem volt végig ilyen komoly. :o))

Aztán itthon rámolás, főzés, rámolás, sütés, rámolás, mosás, rámolás, rámolás. Ja, és még rámolás is!

Most ott tartunk, hogy szinte mindenünk 12 m2-nyi területre van bezsúfolva... Konyhából, előszobából, fürdőből... Ja! És itt alszunk majd mi is a jövő héten. 

Próbáltam a fontos dolgokat szem elé eldugni valahová... remélem, mikor szükségünk lesz szappanra, fésűre  mifenére, eszembe jut, hová is tettem. Reggel még takarás, fóliázás, kávéfőzés termoszba, aztán én elhúzok másfelé két napra, hogy ne legyek láb alatt. Embörnek annyira nem tetsz, hogy megyek, de mi a fészkest csináljak itthon a grimbusz alatt. A lakásban hűvös lesz, vésnek, betont bontanak... a szerelő megkérdezte kedden, "Ugye nem akar sokáig aludni a hétvégén egy szomszéd sem?" Meg azt is mondta még a múltkor, hogy "Van hová mennie a következő két hétvégére?" 

Hát van. Én addig egy kicsit kuckósodni akarok. Valahol...

Gondolkodó

Krahácsolósan, visszahúzazágy-érzéssel minden tagomban mentem ma dolgozni. Nem fájt semmim, nem volt lázam, csak... mittomén! Nem vóót jó a közérzetem, na!

Öltöztettem Mayát reggel (fél tizenegykor????!!!!) szótlanul, beszélt  SáraAnya mindannyiunk helyett, őt hallgattam. :o))

 Ficánka ide-oda siklott a kezeim között/közül, szinte röptében, a levegőben adtam rá bodyt, zoknit, minden ruhadarabot.  Igen nehéz dolga van az öltöztetőnőknek arrafelé...
Hirtelen mellém csüccsent, és csak nézett... nézett rám nagy komolyan.
Aztán megkérdezte: "Josszuj ajudtááááj?"

Honnan tudta?

Majdnem megfulladtam. A köhögéstől, és a röhögéstől...

A majdnem leégett főtt tojás esete

Semmilyen sem volt ez a mai nap.
Nem dolgoztam, de itthon sem voltam, pedig ott várakozik a hűtőben egy adag sütemény-tészta bekeverve. Vár... vár.. vár... Hátha valaki segít neki beteljesíteni a sorsát. Az eredeti terv az volt, hogy sütés lesz ma, meg főzés, némi délelőtti lóti-futi után.
A SORS másképp akarta.
Sütés helyett munkát mértünk föl. Úgy néz ki, lesz belőle valami, már, ha elfogadják az árajánlatunkat. Szeretném nagyon (és 99 %-ban valószínű, hogy a mienk), mert szimpatikus a megrendelő, maga a munka is.
Közben többször beszéltem Ilcsivel, hogy van Manócskánk. Tegnap hőemelkedése volt, takonykór, köhögés nélkül. Nem tudni fogzás, vírus, mifene okozza a tünetet. Nem tud aludni nyugodtan, bágyadt.. aggódtam, nna!

Gergő is hívott, jön haza ma délután a barátnőjével. Jöttek is, jött velük a lány bátyja. Hát nem voltak tiszták. Baromi ideges lettem, már a látványuktól is. Muszáj volt főzni, siettem volna ezzel is, mert közben várható volt a számítógép-dottorénk, meg a fűtésszerelő érkezése. Alig férünk pillanatnyilag ketten is a lakásban, nem még plusz öt ember! És hiába mondtam a gyerekemnek, hogy egyenek, fürödjenek, ha úgy gondolják, de NEM AKAROM ITT LÁTNI ŐKET, mire a szerelők ideérnek. Természetesen vérig sértettem. Meg mondott mindenfélét. Aztán meg hatszázszor bocsánatot kért, amiért bunkó volt. Totálisan elegem volt belőle!
Végül is időben lezajlott a "helycsere", mire hazaért emberem a fűtésszerelővel, meg befutott Lackó-dottore, Gergőék indulófélben voltak. A kapuban adott puszit az apjának.

Közben Zsebi láza nőtt... nőtt... nőtt... Mikor túllépte a 40 fokot, Ilcsiék úgy döntöttek, hívják az orvost.
Hűtőfürdő, lázcsillapító megvolt, láz visszahúzódott már kissé...

Aztán itthon is elcsitultak a dolgaink, szerelők el, mi meg csak ücsörögtünk az ágy szélén Papussal...

Ijesztő volt a saját reakcióm Zsebi betegségének a hírére! Tehetetlenségemben sírni kezdtem! Ahelyett, hogy higgadtan segítettem volna valami okossággal a gyerekeimet, bőgtem! Hihetetlen!

Aztán persze megráztam magam, hiszem vacsora kellett, meg végiggondolni a holnapot... kell-e valami előkészület... reggel mikorra állítsam a vekkert... mert megy tovább minden.
És fölraktam a tojást főni. Holnapra, csomagolni Papusomnak. Meg jóóól ott is hagytam, minden mással foglalkoztam... és majdnem odaégettem a főtt tojást.

Semmilyen sem volt ez a mai napom.

Emlékpöttyök

Olyan sűrűre sikeredett ez a mai nap, annyi minden volt benne, muszáj ülepednie kicsit.
De az, hogy itt voltak mindannyian... Szilvi, Gergő, Bélus, Ilcsi, Zsebi, Papus... Édes, jó  Istenem! Ki erre, ki arra ült, a lehetetlen körülmények között, és mégis... mennyei jóóó érzés volt.

 Aztán, hogy elcsendesedett körülöttünk minden, ideültem a géphez, és elkezdtem nézegetni az Erdélyben készült fotókat.
Kerestem egy pillanatot, ami hasonló volt, mint a mai... Hogy miért pont ott... mittomén!

Nem biztos, hogy ugyanaz az érzés, de boldog voltam ott, abban a templomban... aztán előtte állva, amikor Anyuval vártuk a következő üres kocsit, akkor is... kicsit sírósan, de jó volt.

Vélemény

Az szülők táncos mulatságba készültek.
Anya szólt Sárának, segítsen már választani, mit vegyen föl. Egyrészt  hogy bevonja a készülődésbe (a csajszi nagyon szereti az ilyesmit), másrészt TÉNYLEG jó ízlése van.
Persze elképzelés azért volt, nem kellett órákig hümmögve nézegetni a szekrényt... :o))))

Szóval Anya fölvette az első verziónak szánt ruhát. Napsugárlány nézegette egy darabig, majd homlok-ráncolva megjegyezte: "Ehhez te már öreg vagy."
Ütős mondat volt.
SáraAnya kóvályogva, de még halovány vigyorral az arcán öltötte magára a  második verzió darabjait.
- Nem lesz nehéz táncolnod ebben a magassarkúban? - kérdezte a gyermek ártatlan arccal.
- Milyen igazad van! - ragyogott föl a szólított arca, s miközben másik lábbeli után kotorászott, arra gondolt "Milyen okos, praktikus gondolkodás..."
- Akkor jó, mert úgyis olyan kurvás volt.
Ekkor már zöldülni kezdett az ős arca, s nem volt baba-barát egyetlen mondata sem.
Fogcsikorgatva, kissé remegő kezekkel ráncigálta magára az utolsó elgondolás szerinti cuccokat is.
- Dehát kilátszik a lábad,  Anyaaaaa! - mondta fölháborodva Sárabogár.
- Az már csak nem olyan nagy baj??!!??- rohant a tükör elé Anya.- Nem olyan borzasztó az!
- Háááát... azért így negyven felé már nem kéne...

Ez volt az a pillanat, amikor a leányzó kitiltatott a szobából.

És eRJé "távolságtartási" végzésen gondolkodik...

Ez a fotó persze nem most készült, már  évekkel ezelőtt. De nagyon szeretem... :o)))))

Bújócska

A legújabb kedvenc, a bújócska-játék. Maya  imádja, órákig képes ezzel szórakoztatni magát, és persze minket is.
Ma Nagyi volt a partnere. Hol egyikük, hol a másik bújt el. Amikor Maya volt a hunyó, jó hangosan rákezdte: "Eeeed, kettőőőő, háááájom... aki nem, medeeeeeek!" :o)))

Apával is szoktak  ilyet játszani. Maya volt a soros, hogy elbújjon. Három kedvenc helye közül (kanapé alatt, és konyha asztal alja, ajtó mögött) az asztal alá kucorodott a konyhában. Apa tette, mintha nagyon keresné. Aztán, mikor az íróasztalához ért, lecsüccsent a gépe elé. Anyának kb. tíz perc után tűnt föl a NAGY CSÖND.
- Hol a Maya? - kérdezte.
- Basszus! Elfelejtettem megkeresni... - pattan föl az ember.
Maya pedig, aki, ha túl sokáig "keresgéli" valaki, rikkant egyet jó hangosan, hogy "Itt vadoook!", egyetlen pissz nélkül várta, hogy Apa megtalálja. :o)))

Ma reggel

Munkába menet láttam, hogy az egyik szomszéd a vizet söpri el a házuk előtti járdaszakaszról.
És akkor eszembe jutott, hogy TÉNYLEG! Azért mifelénk elég rendes népek élnek. Tisztességesen elkotorják a havat, szmötyit a portájuk előtt... nagyrészt.

Nna, nem így azért... :o)))))

Fotót a facebookon leltem egy ismerősnél

Lehet hó, ónos eső, vizes falevél, még csak egyszer csúsztam, és estem hatalmasat a mi utcánkban.

Pedig Isten adta tehetségem van hozzá. :o))))))

Ima a gyermekekért

Keresgéltem, lapozgattam versek között ma a neten, és jajdejóóó, hogy újra olvashattam!

Tudom, Boró is nagyon szereti. 

Hátha más is...

Szabó Lőrinc

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek  

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt  

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,  

szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,  

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,  

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,  

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,  

tanítsd őket csillagos éjszaka. 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,  

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,  

tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,  

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,  

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,  

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:  

szeressétek, akiket szeretek.

Egyszer majd...

A kék madárkát Sárabogár festette

... amikor már nem sóder, sitt, szemét... építkezés lesz az ablakunk előtt/alatt, hanem fű, fa, bokor, meg mindenféle szépséges zöldek, akkor a fiúkat megkérem, készítsenek Zsebinek és nekem egy madáretetőt. Régóta itt van a gondolataimban egy. 

Meglessük majd az ablakon keresztül, csendben, nehogy megzavarjuk őket, milyen madarak lesznek a kosztosaink. Zsebi fogja beletenni az etetőbe az elemózsiát nekik, majd én jóóól fölemelem, ha még olyan töpörty lesz, hogy nem éri el. 

Szeretnék valami nagyon szépet, kedveset. 

A képen lévő például nagyon jópofa, csak egy baja van: nem fából készült teljes egészében. Nádtetős kis vityilló volt ez is eredetileg, csak aztán SáraAnya megunta, hogy a galambok évente tönkretesznek egyet-kettőt. Gondolt egy nagyot, megfordította a Dédi rozsdás-kopott vájdlingját,  kicsit kikupálta, oszt ez lett belőle.

Szóval jójóóó ez is, de nekünk fából lesz.

Már alig várom! :o)))